JAIRUS KISLÁNYA

Tiszta, fehér selyemágyon

holtan fekszik az a lány,

ki szülőknek öröme volt;

jaj visszhangzik a szobán.

Édesapja orvosért ment:

ó, mondjátok meg neki,

ne fárasszon senkit ide,

fel már úgysem költheti.

Ám az orvos bátorítja:

ne félj, ha hited erős!

Akkor minden jóra fordul,

mert a hit mindent legyőz!

Máris jönnek a főember

házába, mely oly gyászos...

Jézus bemegy a kislány

selyemdíszű ágyához.

Csodálatos hatalommal

megfogja a holt kezét,

vigasztalja a szülőket,

szólítja a lány nevét.

Az felnyitja kék szemeit

és oly szépen mosolyog,

mintha egy szép rózsakertből

hoznák haza angyalok.

Gyorsan felszáradt a sok könny,

a főhelyre Jézus ült;

a nagy házra nemsokára

imádságos fény derült.

Jézus Krisztus nem csak akkor

volt egy kislány orvosa,

kisfiúknak, kislányoknak

most is igaz barátja.

            Boros Gergely

Ne félj!

Mintha látnám a fehérruhás szentet,

amint Jairus házához közelget,

s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!

Jézus ránéz az elsápadt apára:

        „Ne félj, csak higgy!“

Ha ránk is így szakad a fájdalom,

szerettünket látva a gyászpadon,

s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!

Törjön át Jézus szava a bús csenden:

        „Ne félj, csak higgy!“

                             Gárdonyi Géza