Az Úrra emlékeztető bojtok 4Mózes 15,37–41
Mi emberek könnyen felejtünk.
Különösen Isten jótéteményeit és rendeléseit felejtjük el hamar. Ez pedig az
jelenti, hogy magáról az Úrról feledkezünk meg (5Móz 32,18; Ézs 17,10).
Tanulmányozott fejezetünk befejező szakasza (37–41. v.) Izrael népe számára
előírja, hogy a felsőruha szegélyein bojtszerű csomókat készítsenek, amelyeknek
nagyon fontos szerepük volt: emlékeztetni Izrael fiait az Úr parancsolataira, a
paráznaság bűnének veszélyére és az Úr hatalmára, aki Egyiptomból kihozta őket.
Emlékezzünk mi is a mai
reggelen: először is Isten törvényeire, azáltal,
hogy elolvassuk a Zsolt
20,8–11-et, amelyben felragyog előttünk Isten igéjének szépsége. Másodszor:
emlékezzünk arra, hogy esendő, kísérthető emberek vagyunk! A bűn az életünk
ajtaja előtt leselkedik, és ránk van vágyódása (1Móz 4,7), de Jézus Krisztus
ereje által ellenállhatunk, és a gonosz elfut tőlünk (Jak 4,7). Végül pedig
„nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2), aki
kiszabadított bennünket a bűn Egyiptomából, és személyes Megváltónk, Urunk,
Királyunk lett! Dicsőség legyen neki!
-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Jézus, élet kenyere!
Földre
hulló égi manna, Isten- küldte táplálék,
Megújítod napról napra Küzdő
néped erejét.
Szívünk tárjuk most Eléd,
Mint hűs harmat, hullj le arra;
Te
vagy éltünk mindene, Jézus, élet kenyere!
2. Néped hajdan mannát evett
Hosszú vándorútján át;
Tőled nyert ott forrásvizet,
Míg elérte Kánaánt.
Mi is hittel nézünk Rád,
Nyisd meg számunkra a mennyet;
Kérünk,
szállj e földre le, Jézus élet kenyere!
3. Hosszú még az út, a pálya,
Melyen néped halad itt;
S a halál zord pusztasága
Számos hőst megtántorít.
De él bennünk az a hit, Hogy
Te léssz erőnk forrása.
Jöjj, és szívünk töltsd tele,
Jézus, élet kenyere!
Asztali imádság
Újra
megterült asztalunk
Áldásodból,
jó Atyánk!
Nekünk
adott javaidért
Hozzád
száll fel hálánk.
Áldd meg most is italunkat
Áldd meg ételünket,
Munkánk után ezután is
tápláld életünket.
Ámen. S. B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése