Békességet hirdess! Lukács 10,1–9

A hetvenkét tanítvány kibocsátásánál elhangzó parancsban a majd meghirdetésre kerülő üzenet is fontos, de a kettesével indulók magatartását és a tőlük megkövetelt helytállást látva értjük meg igazán Isten országának az elsőbbségét.

Békesség terem, gyógyulások és szabadulások történnek ott, ahol

Jézus a hatalmát gyakorolja. Ítéletes jövőt választ, aki őt visszautasítja.

Isten országa az embervilágban a jézusi hatásokban érzékelhető. Nem a

számok bizonyítják növekedését, hanem Jézus uralma – például az otthonokban. Urunk képviseletében nem szószátyárok vagyunk, hanem képviselői a

Szabadítónak, és így a legtermészetesebb, ha tetszik, „legszürkébb” tettünkben is (amikor „egy házba beléptek”) békességgel szolgálunk.

Sokféleképpen léptél be mások „otthonába” ma. Találkozásokkor, beszélgetésekben, üzenetekben és a magad mögött hagyott helyzetekben jelet adtál az országról, amelyikbe tartozol. Ugye, Isten országlásáról adtál hírt? „Jézusra nézz, / Ő legyen a példakép! / Tégy jót, szeress, / Így mutasd

be életét! / A szolgálathoz új erőt / Te mindig csak tőle várj, / Az Úrtól vedd az égi fényt, / És ragyogj, mint napsugár!” /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

A zúgolódó, szomjas nép 4Mózes 20,1–13

A kétségeskedésben jártas nép (14,11) egy újabb próba alatt végképp

megtört. A keserűségben vádaskodók még „az Úr gyülekezetének” mondják magukat, de a zúgolódók morajából kivehető hangfoszlányoknak alig hiszünk.

Ki ígért nekik olyat, hogy a pusztában gránátalmát szedhetnek? Mi

történt ezzel a csodákból élő generációval, hogy most a halálra vár? A vezetőik is fáradtak. Mirjám halála, majd a vízhiány, és most ez a lázadás – ez már túl sok nekik is. Az Úr dicsőségéből is visszaesnek a tisztségükből fakadóan elvárt, de indulatoktól zavaros aktivitásba: ott beszélnek, ahol nem kéne, és úgy engedelmeskednek, ahogy éppen a haragjukból telik.

Ilyenek vagyunk mi, de az Úr megmutatja, hogy ő szent. A sziklából

áradó víz és ítélete hirdette ezt róla. Pál apostol úgy eleveníti fel ezt a történetet a Korinthusiakhoz írt első levélben, hogy mi a kősziklában Krisztust lássuk (10,4), majd hozzáteszi: „Isten nem hagy titeket erőtökön felül kísértetni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”

Uram, könyörületességedre számítva indulok a nap során rám is váró

próbák felé. Ne engedd elfelejtenem, hogy te a szabadulás útján vezetsz!

Imádkozom ismerőseimért, akik az enyémnél is nagyobb terhek alatt élnek,

hogy el ne veszítsék a reménységüket benned.