Az Úr ítélete a lázadók felett 4Mózes 16,18–35

Ítéletről olvastunk, Isten súlyos, de igazságos ítéletéről. Ő nem hagyja a

bűnt büntetés nélkül: „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; nem hagy az Úr büntetés nélkül” (Náh 1,3b). Ugyanakkor az Úr nem hagyja cserben az ő szolgáit a lázadókkal szemben. Segítségükre, védelmükre siet, igazolja őket, és megbünteti azokat, akik kezet emelnek rájuk. Jó példa erre Dávid bizonyságtétele,amikor Saul elől menekülve egy alkalommal nagy lehetősége kínálkozik arra, hogy megölje üldözőjét, de ő erre ezt mondja: „...ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére”?! (1Sám 26,9)

Kórah a lázadás és a lázadókat érő büntetés példája (Júd 11). Isten megnyitotta a földet, és az élve nyelte el mindazokat, akik felkeltek ellene (31–33. v.); a lévitákat pedig, akik füstölőszerrel közeledtek az oltárhoz, Isten tüze  pusztította el (35. v.).

Micsoda borzasztó ítélet! Szálljunk magunkba, és tartsunk önvizsgálatot:

nincs-e bennünk az elégedetlenség és a lázadás Kórah lelkületéből?

Vajon nem érdemeltük volna meg sokszor mi is Isten ítéletét? Ítéljük meg magunkat Isten igéjének fényében, hogy ne essünk ítélet alá (1Kor 11,31)! /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

ÓVJ, ÖLELJ ÁT!  

Óvj, Uram, sablonoktól, rögtön-kész válaszoktól,

tévesztő látszatoktól, szédítő mámoroktól!

Óvj eszme rendszerektől, megkövült kegyszerektől,

lélektelen seregtől, magam-vágta sebektől!

Óvj nyárspolgáriságtól, meddő-maró vitáktól,

be nem vallott hibáktól,Tőled elsodró vágytól!

Ne legyek magabiztos. szavad váratlan, titkos,

mihelyt megszólal itt, most . . .Ölelj át Jézus Krisztus!

     Siklós József

Tudom a te dolgaidat!

Jel 2, 2

Uram, szavad szívembe markol,

s bús szégyennel árulok eléd.

Az életem ezernyi szennye

kitárul, minden sebe ég...

Nem rejthetek el tőled semmit,

Előtted nincs titok,

És be nem vallott bűneimről

szemed vallatni fog,

mert jól tudod te minden utam,

az egyenest s a tévutat...

Amikor szépet mondott az ajkam,

s belül fűtött az indulat,

Amikor mosolygott az arcom,

s gyűlölt, gyűlölt a szívem,

Amikor színleg jót cselekedtem,

s nem volt bennem jó semmi sem.

Tudod te a dolgaimat!

Tudod és ismeret.

S míg megítél szíved, szavad,

Már mérlegre teszed,

Szegény búsult szívem számára

csak egy remény marad,

hogy tudod te a kicsi jót is,

mustármagnyi hitet,

s nem mozdítod ki gyertyatartóm,

megtartasz engemet!

Oláh Lajosné (Ige és élet c. kötetből)