-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Barátságtalan
szomszéd 4Mózes 20,14–21
Az edómiak és az akkor még vándorló törzsek
„jószomszédi” kapcsolata
fel-felvillan az ószövetségi történetek között,
hogy ne felejtse még a modern olvasó
se: Isten népe idegen, gyakran ellenséges
hatások ellenére halad a cél felé.
Hogy inkább az égi jelre kellett volna Mózesnek
várni? Lehetséges, de akárhogy
is, a rokon alázatos kérésének visszautasítása
nem volt szép dolog.
Még rútabb következménye a „török átok” alatt
élők összeférhetetlenségének
az, amikor egy harmadik hasznot húz belőle,.
Izraelnek „ki kellett kerülnie” Edom földjét.
Nem könnyű a hosszabb utat
választani, de ha egy ilyen egyszerű
megoldással kikerülhető az összetűzés,
nagyon is megéri. Igyekezzünk békességes
megoldásokra akár a házunk,
akár az országunk táján! „Ne
fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen
gondotok, ami minden ember szemében jó! Ha
lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben! Ne
álljatok bosszút önmagatokért...” – írta Pál apostol
a rómaiaknak (Róm 12,17–19).
„Jézus, téged kereslek erőt, áldást kérve; /
Felebarátaimnak ne legyek terhére!
/ Tőled való örömöm hadd ragyogjon másra, /
Legyek minden embernek
gyámolító társa!”
-,-,-,-,-,,-,-,-,-,,-,-,-
Töltsd
be a szeretet törvényét! Galaták 5,13–18
Az Úr Jézus uralma alatt élők kapcsolatáról
olvasunk itt jót is, rosszat is.
A gyülekezet életében nemcsak azért
jelentkeznek feszültségek, mert „emberek
vagyunk”, hanem azért is, mert a lelki fejlődés
különböző szakaszainál járunk.
Nők és férfiak, idősek és fiatalok,
lendületesek és kényelemszeretők, sebezhetők
és gyógyulók, szolgálók és – így vagy úgy –
kiszolgáltatottak.
A Galaták között is nem rossz okból, hanem
lelki fejlődésük következtében
adódtak helyzetek, amiket a szeretet
törvényéhez igazodva, az egységre
ügyelve és a Lélek vezetésének engedelmeskedve
kellett a testvéreknek megoldaniuk.
A szabadság könnyen szabadossággá fajul
különben. A lelki életben
mutatkozó másságokból, a sokszor csak egyszerű
hangsúlyeltolódásokból ártó
viták robbannak ki, ha csak a győzni
akarásunkon nem vesz erőt a Lélek.
„Szeretetben szolgáljatok egymásnak!” Bárcsak
átmosná minden törekvésünket,
baptista gyülekezeteink egymás közti
kapcsolatát is ez a parancs! Nem helyes
az, hogy igazi áldások, mint a kegyelmi ajándékok,
a kegyelemben való növekedés
élményei, újonnan megismert lelki igazságok, az
Úr népe közt mindig remélt
örömök új csomagolásban, éppen a szeretettel
végzett szolgálat hiányában a gyülekezeti élet perifériájára vagy netán az igét
megillető helyre kerüljenek.
Imádkozzunk gyülekezeteinkért, hogy a
szeretetben szolgálók közösségévé
erősödjünk!
-,-,,-,-,,-,-,-,-,--,
Áron halála 4Mózes 20,22–29
A vándorlásban eddig eltelt idő és a
kezdetleges körülmények is elégségesnek
bizonyultak, hogy megízlelje Izrael a szövetség
áldásait az istentisztelet
szentségében és a bűnbocsánat örömében. Áron, a
főpap szolgált ezekkel
nekik. Életpéldája, tanításai, az áldozáskor
végzett szolgálata nyomot
hagyott bennük. – A mi Főpapunk örökké él.
Ragaszkodjunk hozzá, bízzunk
benne, hallgassunk rá, szeressük az Úr Jézus
Krisztust!
Adjunk hálát Istennek a lelkipásztorainkért! Az
apostoli tanítás szerint is ajándékba
kaptuk őket. Gyülekezetünkben, Pécs-Somogyon
négy lelkipásztor szolgált
gyermekkoromban. Az első egy tudós férfi volt,
aki a kemény fizikai munkát
is jól bírta. A másodikról olyan emlékem van,
hogy nagyon szerette a gyerekeket,
és rengeteg mesekönyv volt a polcán, amiből én
is olvashattam. A harmadik vezetett a megtérés útján az Úr Jézushoz, és ő
tanított harmóniumozni is.
A negyedik segített a lelki harcaimban. Azután
jöttek mások... Kiskőrösön él most két nyugdíjas lelkipásztor, akikkel később
találkoztam, és ha csak tehetem, megkeresem őket, mert néhány perc is elég
arra, hogy hűséges életük példájához tájoljam be a magam dolgait. Az új
szövetség áldásait szolgálatuk révén ismertem meg.
Köszönjük meg Istennek szolgáit, a
lelkipásztorainkat! Imádkozzunk az
egyedül élőkért, a gyengélkedőkért közöttük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése