KÖSZÖNÖM 

Harangszó hív zengőn és melegen.

Benne a Te hívásod hallgatom,

s oltáraidnál megtalálhatom

fészkem, fáradt madárként, Istenem.

Testvérek énekével száll feléd,

milliók énekével énekem.

Irgalmadat velük dicsérhetem.

milliókkal borulhatok eléd.

Szegényen, koldusmódra érkezem.

Feléd nyújtom kérő, üres kezem.

Tied a gazdag ajándéközön.

Gazdagokat elküldesz üresen,

de éhezőt-szomjazót sohasem.

Terített asztallal vársz! Köszönöm!

         Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”

Sirató

Mozaik kockákból

szerkesztett színes kép:

Testvéri közösség.

A Mester képmását

ábrázolja ki,

Művét szemlélteti.

A különbözőség

egységgé szentesült;

nektár dús szőlőfürt.

Jaj, jaj, mivé lettél,

hogy taposnak rajtad

szennyes csizmatalpak!

Halálos mély a seb,

amit orvul kaptál,

tán Krisztus sem véd már!

Élve eltemetnek,

Mély sírba letesznek,

kegyetlen álszentek.

Tompa zuhanással

hull szavak röge rád;

Sötét lesz éjszakád.

Gerő Sándor, Bridgeport, 1980 július 19

Az egyház fundamentuma

Az egyháznak csak Jézus

A fundamentuma,

A szent Igére épült

Fel lelki temploma.

Leszállt a mennyből hívni

És eljegyezni őt,

Megváltva drága vérén

A váltságban hivőt.

Kihívott minden népből

Egy lelki népet itt,

Kit egy Úr egy keresztség

És egy hit egyesít.

Csak egy neved magasztal,

Csak egy cél vonja őt,

És egy terített asztal

Ád néki új erőt.

A világ fejedelme

Föltámad ellene,

Vagy hamis tudománytól

Gyaláztatik neve;

S míg egykor felderül majd

Az Úrnak hajnala,

Csak virrasztói kérdik:

„Meddig az éjszaka?”

Sok bajban, küzdelemben

Meghajszolt, megvetett,

De szent megújulásért

És békéért eped;

Míg látomása egykor

Dicsőn beteljesül,

S a győzedelmes egyház

Urával egyesül.

A háromegy Istennel

Már itt a földön egy,

S az üdvözült sereggel

Egy nép és egy sereg.

Ó, mily áldott reménység:

Ha itt időnk lejár,

Te boldog szentjeiddel

Fönn nálad béke vár!

            S. J. Stone (1839-1900)