Az első

Az ige mondja, hogy te légy az első!

De nem erőszak árán, csak a belső

emberedért, ki elsőképpen áldoz,

ne úgy, hogy – elhatározd.

A férfigőg nem rangot ad, lejárat.

Hitben lehetsz csak feje a családnak,

több szeretettel, nagyobb alázattal,

több áldozattal a családi asztal

testi lelki étkeit szerezve,

több hál’ adással egy-egy csendes este,

mikor a test a lelket öldökölve

úgy húz a mélybe, úgy taszít a földre.

Hétköznapokban válik az el úgyis:

az lesz az első, aki úgy hisz!

Szent versengésben ŐT követve mindig

az út végéig növekedni illik

egymás előtt

Füle Lajos (Hozsannázó napok, II. 674.old)

„Hiszek, Uram... Légy segítségül az én hitetlenségemnek!”

Mégis       

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek.

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek.

Egyedül Rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél, viharban, vészben

s hányszor eltévedek.

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

miért csüggedjek el?

Hisz oly keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő

s egész a célig elsegítsen,

hatalmas Isten Ő.

         Túrmezei Erzsébet

Meddő könyörgés

Nagy kínt, Krisztus, vallottál,

Vétkes földünk foglyaként.

      Bár bíznék Benned, Uram!

Valál kínok tudója,

vagy kínok oldozója, -

      Bár bíznék Benned, Uram!

Rontást rólam távoztass,

kárhozatnak koncáról. –

      Bár bíznék Benned, Uram!

Békében is békétlen,

meddő csatán csömörlök. –

      Bár bíznék Benned, Uram!

Menekülnék üvöltve,

magam elől nincs hová. –

      Bár bíznék Benned, Uram!

Agyam égő, istálló,

nyihog rémült értelmem. –

      Bár bíznék Benned, Uram!

Csanád Imre – Kossuth-dijas költő

„Összegyűjtött versei” 1975

 (Hozsannázó Napok, III. 297)