Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjúság.
Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.
Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.
Beteg vagyok, beteg.
Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.
Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény, és sorban
Minden, mit áhítok
S miért áhítok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.

Ady Endre

Boldog, ki hinni tud!

Boldog, akit vezet a hit,

mely szépre, jóra megtanít.

Boldog, kit a hit betakar,

mint szerető, atyai kar.

Boldog, aki hitéből él,

kísértésben megáll, nem fél.

Boldog, aki védi hitét,

a hit megtartja életét.

De ha eldobtad hitedet,

könnyezz és bánkódj szerfelett.

Hit nélkül gyökértelen vagy,

Remény s szeretet is elhagy.

Gerő Sándor (Harangláb c. kötetből)

Nagy az én hitem

Nagy az én terhem, Uram,

mint a fának a hó, a jég.

Roskadok, csontjaimban

mintha terheket hordanék.

Nagy az én fáradságom,

Uram, el se bírnék többet.

S mégis, úgy kezdem napom,

mint akik mindig sürögnek.

Nagy az én hitem, Uram,

mint azoké, akik vágynak,

remélnek türelemmel –

szegényei a világnak...

Füle Lajos

(Hozsannázó Napok, II. 498)