A nő

... S hívá az Úr a bús angyalt, a Nőt.

Az leborult a roppant fény előtt.

Szárnya sejtés volt inkább, mint valóság;

S hová csak nézett, kinyíltak a rózsák.

És szólt az Úr: „A rétek tarka hátán

Bolyg nyughatatlan szívvel Ádám...

Vágyó lelke a réteket bejárja...

... Őhozzá küldelek. – Te leszel a párja.

Benned fény lelke: önfeláldozás élt,

S szenvedtél itt, mert nem szenvedtél másért;

Glória lész ott... homályban fogsz égni,

De szent tüzednél szentté lesz a férfi...

Ima az ajkon, lágy kéz fáradt arcon,

Fényben melegség, - te leszel az asszony!

A vigasztalás drága dallama,

Örök oltár, te leszel az anya!

Remény leszel, a férfi megy utánad,

S meglátja néha égi angyalszárnyad!...

Szent, nagy parancsom, bús angyal, vegyed!”

Az angyal szólt mosolyogva: „Elmegyek!”

S mint hulló csillag a tejúton át,

Elérte a föld barna kapuját,

Hol fél a fű is, átkozott táj,

... s előlépett a Sátán s szólt: „Megállj...

... Te szép agyal, kit földi szerelemmel

Síró rabbá tesz, porba ránt az ember,

Szárnyad letépi vágya vad tüzénél,

Gondold meg jól, amíg ide belépnél!...

Az első csókban leomlik az oltár,

És por leszel, ki eddig angyal voltál...

Kehely leszel, s ő szomjasan hajol rád,

De összetör, ha eloltotta szomját.

Ha szereted, - leroszkaszt a kereszted,

Ha elhagyod, tépett levéllé teszled,

Mit piszkos szél szürke sárba vonszol.

Ha sírsz, letörlöm a pírt mosolyodról;

Nevetsz, - s üres kis csengő lesz a szíved...

Fiad hálája... – fecske... elveszíted...

Tied csupán bölcsője, s koporsója.

Nem lesz jogod csak néma fájdalomra;

E föld enyém... Repülj hát vissza, vissza

Ne szállj tovább – te fényes hullócsillag!...

Szépség, ifjúság, - drága nárdusillat,

Mivel harcolsz, ha semmiségbe oszlott,

S csak nő leszel, szomorú és kifosztott?

Mondd, mit teszel, ha tengyermeked öl meg,

Ha besározlak, hogyha összetörlek,

Ha minden átkot sorsodra vetek?”

A nő belépett és szólt: „Szeretetek!...”

Muraközy Gyula (Hozsannázó napok, II. 115.old)

AKIT SZERETSZ...

Akit szeretsz, ajándékként fogadd

Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!

Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;

Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,

Becézgesd szép mívű, gyöngéd szavakkal!

Ha jönnek is a szürke köznapok,

Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;

Hordozd erőtlenségeit szelíden.

Állj érte naponként az Úr előtt;

Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.

Ne verjen sátrat nálatok a bánat!

Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,

Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.

Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!

Boldog, ki társát boldoggá teszi,

Kinek az Ige szent fénye világít.

  Gerzsenyi Sándor