Kovács Dániel:

 „Békesség néktek”

Csak egyszerű, mindennapi köszöntés

szent ajkain övéihez a szó,

de krisztustalanságuk félelmét és

kudarcuk sötét árnyát oszlató...

Hívunk, Jézus, jöjj, nyisd meg ajtainkat,

mit hűlt hitünk rozsdás lakatja zár,

űzd el gyötrő, lidérces álmainkat,

jövel, Urunk, szívünk áldásra vár!

Köszönj reánk győzelmes szent szavaddal,

poklon, halálon szerzett diadallal

jelenj meg újra tieid között!

Kárhozott éltünk biztos menedéke

és sziklavára mindenek fölött

Te légy, Istennel eggyé tevő Béke!

 (Hozsannázó Napok, III. kötet, 316. old.)

Vékey Tamás:

Könyörgünk, Uram,

hogy az emberi nemzetnek

a tudás legjavát add,

hogy teljes erővel

teljes elmével,

teljes lélekkel

Néked illatozzék,

jó renddel imádva Felségedet.

Segítsd, hogy

Bölcsességedből merítsen.

Óvd

a hamis ismeretektől,

nehogy

eltévelyedjen.

Cselekedd, Uram,

hogy testestől-lelkestől

mind életében,

mind halálában

felismerhessen.

Tudod, a tudás

mily veszélyes,

hogy ellenedre fordulhat,

ha rossz,

s az ember ember ellne

támadhat,

ha gonosz.

Talán azért is hagytad meg

az emberi nemzetet,

hogy ez nyilvánvalóvá legyen.

Uram! A jó rend illatozásáért

esedezik a lelkünk,

hogy a Békesség el ne vesszen,

hogy ami jó, az gyökeret eresszen

és dicsőségedre teremjen.

Comeniusod könyörög így, Uram!

S én kései utód, csak tolmácsolom,

de kérlek én is,

nevelj föl minket

egyezségre,

kinyújtva szövétnekedet,

hogy bennünk is világolhasson

a jó rend,

a helyes

és tiszta

tudás:

az Élet.

 (Hozsannázó napok, III. kötet, 400. old)