Békesség néktek!

Krisztus feltámadt!

Valóban feltámadt!

- hirdetik a sírnál járt asszonyok.

De a tanítványok hitetlenül

bezárkóznak.

Zárt ajtók mögött idézgetik

emlékeiket, csalódásaikat.

Vádolják Istent,

nem csalta-e meg

saját magát és barátait?

Nem tette-e őket nevetségessé

mindenki előtt?

Vádolják a népet:

hogyan ujjongott feléje,

elfogadta segítségét,

hallgatta igéit,

aztán halálra ítélte.

Vádolják önmagukat:

Nem hagyták-e el Őt

gyáván a bajban?!

Zárt ajtók mögött

szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal.

De Jézus behatol a zárt  ajtón át

bezárt szívükbe.

S ahogyan egykor a hullámoknak

csendet parancsolt,

kinyújtja kezét a panaszok és önvád

vigasztalan háborgása fölé:

Békesség néktek!

Feltámadott,

a Te békeköszöntésed

több, mint köszöntés!

Győzelmed az és aratásod!

Azért lettél testté,

hogy békét szerezz.

Azért éltél, tanítottál,

szerettél és szenvedtél.

Azért szálltál le

a Halál mélységébe.

Megszerezted a békességet.

És most hozod a békességet.

Te vagy a békesség!

Megbékéltetted az embert

Istennel és önönmagával,

hogy mint megbékélt, legyen

embertársai testvére, batátja.

Feltámadott!

Rejts el békességedbe

minket, barátainkat, ellenségeinket –

embereket és állatokat –

korokat és tereket –

most és mindörökre!

 (Hozsannázó napok, III. kötet. 306. old)

 Siklós József:

Apostoli atomfizika

(2 Péter 3,10-13)

Elekronmikroszkópja nem volt

az egyszerű halásznak.

Kvantumelmélethez nem értett.

Nem ismert rádiumot, uránércet,

atommodellt, gammasugárzást,

antianyagot, ionizációt.

Hírét sem hallotta rádioaktivitásnak.

De látó szemébe

Hirosíma vakító fénye lobbant,

s míg levelet írt:

sercegő lúdtolla alatt

egy világ összeroppant...

El fog jönni a nap

s az elemek lángolva felbomlanak!

Ítélet az, ha végkép szerterobban,

amit Istesn egységgé teremtett.

Ha széthull a család,

széthull Isten népe,

az emberi elme,

önző egyénekké a társadalom,

- akárcsak az atom.

El fog jönni a nap:

ég-föld lángbaborulva felbomlanak! 

Ítélet tüzében széthull a világ,

felcicomázott,

agyonkutatott,

bálványozott világunk.

De – mert Ő ígérte –

szentül, kegyesen élve,

új eget és új földet várunk.

 (Szádhoz a kürtöt! c. kötetből, 103. old)