1Korinthus 16,1–9

A szentek javára folyó gyűjtésnél Pál ezzel a mércével biztatja a korinthusiakat az adakozásra: „ami telik tőle”, ki-ki azt tegye. Az adakozás mércéje leginkább ebben fogható meg ma is. Az özvegyasszonytól, akit Jézus meglátott a templom kapujánál, mindössze annyi tellett, hogy a két fillérjét beletegye a perselybe. Ezzel viszont a legtöbbet tette. Meg is dicsérte őt Jézus a tanítványai előtt e szavakkal: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát” (Lk 21,3). Nekünk, akiknek több is adatott, csak alamizsnálkodásnak

tűnik a néhány száz vagy ezer forint, amit a gyülekezeti

alkalmainkon a perselybe teszünk. Vasárnap közeledtével gondoljuk át javainkat, s gondoljunk a nálunk szegényebb szűkölködőkre! S miközben megnyitjuk

a pénztárcánkat, hadd nyíljon meg a szívünk is a jókedvű adakozásra! Engedjük, hogy szeressen minket az Isten, azáltal, hogy szeretetből adunk

mi is! Legyünk készek arra, hogy általunk is gondoskodhasson mások szükségleteinek a betöltéséről! Ha így teszünk, tapasztaljuk majd, hogy „nagy és sokat ígérő kapu” nyílik meg előttünk is. Legyünk ennek átélői!

Az Úr közelgő napja 2Péter 3,1–10

Minél közelebb kerül hozzánk, annál nagyobb vággyal készülünk szeretteink nevezetes napjainak a megünneplésére. Alig várjuk, hogy ajándékainkat átadhassuk, s szeretetünket kifejezhessük azok felé, akik fontosak számunkra.

A szeretet munkálta vágy, amely betölt minket, nem engedi, hogy

elfelejtkezzünk erről. De nem így van ez az Úr napjával kapcsolatban. Az élet gondja, terhe, feladata jobban megosztja a szívünket és a figyelmünket is. S bár a váradalom valós a mindenkori hívők szívében, de a csúfolódók, gúnyolódók és a kételkedők érvelése is hasonlóképpen erőteljes.

A feszültséget csak élezi, hogy nem egy konkrét napról van szó. Nem határozható meg pontosan Jézus Krisztus második eljövetelének ideje. Sem a napja, sem az órája nem ismert.

A módja viszont igen. Úgy jön majd el, „mint a tolvaj”. Éppen kiszámíthatatlansága miatt merül fel még a türelmesen várakozók szívében is a kérdés:

„Hol van az ő eljövetelének ígérete?” Még jó, hogy Péter egyértelmű választ ad erre: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel”, csak türelmesen vár arra, hogy „mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja...” Ha megvan bennünk Jézus Krisztus iránt is a szeretetteljes vágy – miként szeretteink esetében –, úgy nem okoz gondot nekünk sem az Úr eljövetelének a napja, sem az, hogy mit jelent majd számunkra.