KORA NYÁRI ESTÉN…

 Hársillatú gondolatok telepednek vállamra a lila naplementében,

felettem esti köröket csivitelnek a fecskék az alkony magasában.

Álmosodnak a bársonyos rózsaszirmok is a szépen gondozott kertekben,

szelíden egymás nyakába hajtja fejét egy kedves gerlepár.

A nyárfa lombjából vadászni indulnak a cikázó denevérek,

Elnéptelenednek az utak, terek, elhalkulnak a bántó zajok.

Jó éjszakát dalol még egy rigó a háztetőn, ezen a rózsaszínbe hajló, kora nyári estén…

FELSÉGES ÚR.                                                                                                       

Hol van a kapuja a kéklő végtelennek? A távolságnak ki szab határokat?          Ki kelti fel a hajnalt, hogy a sötétségből aranyló dallamokat hegedüljön a napsugarak húrjain? S láttad már, ahogy magához öleli a felhőket, és éltető esővel öntöz tikkadt földeket? Tudod, ki jár a hegyek tetején, hol léptei nyomán apró virágok sarjadnak, és a dombok zöldje hálát sóhajtoz?

Tárházát nem kutathatod ki, felfoghatatlan kincsekkel teljes, melyet azokkal oszt meg, akik alázatosan keresik arcát. Kicsoda Ő, akinek palástja végigsuhan az erdőn,és trillákkal telik meg a madárfüttyös lomb?

És ki az, aki a szomjazót megitatja forrásaiból, és oázist nevel a sivatagban? Betakarja a fáradt lelkeket a csillagos éjszaka leplével…

Mondd, hát kicsoda Ő, akinek szerelme tüzet lobbant a szívemben, hogy csodáljam és áldjam, mert Ő egyedül méltó, szent és mindenható!                           Neve: Felséges!

 MÉGIS...

Sóhajtások szorításába gyűrődött a hála,
de göröngyök fogságából is nő kicsiny virága!
Bilincsek közt is énekel a lélek, ha nem árva,
s könnyekben oldódik új reményre a világ!
Bár jajkiáltással szegecselt az öröm,
és halálos romokból tör elő a hit,
ellenségét is áldja a sebesült szeretet,
mert kereszten szenvedni látott Valakit...

 

RÖGÖS ÚTON

 Életem nem szélmalomharc! Tudom!

Nem könnyű az út – erre nem is kaptam ígéretet -,

néha tövisekbe lépek vagy göröngyökbe botlok,

máskor szélvihar tép, áramlat próbál elsodorni…

De újra és újra felkel a nap, felhők felett ragyog,

s nézd: a távoli hegyeken túl vár a mennyei város!