2012. július 7., szombat


 

Hajnalban

Gyöngyharmattól nedves a táj, lassan száll csak fel a homály,
hajnal-pára ott lebeg még, ahol éjjel tücsök zenét
hallgattam, s most csendes minden. Sárga lepke itt táncot járt,
Tücsök Tóni is muzsikált, pitypang ernyő libbent szélben,
aranyhímes napsütésben, emlékszem, s most szunnyad a rét.
 Kis pacsirta korán ébred, trillázgatva keltve téged,
első táncát ellejti már az érkező fényes sugár,
s csak nézem a csillámló füvet.

Tüzet!

Vizet! Víz kell a virágnak!                                                                                     Hitet! Hit kell a világnak!                                                                                          Jöjjön a késői eső, áradjon mennyei erő. .                                                         Tüzet! Tűz kell a szíveknek! Viszek,.                                                                  mert tűzzel mehetnek, s vággyal, mi végig éltető,                                                   céllal, mi jól elérhető, s látható mindig.                                                            Megyek, mert tudom, hogy Hozzád jutok!                                                         Leszek egy harcos és végig futok!                                                                       Kitartok hűen végig, imám felszáll az égig.                                                            Uram, velem vagy!     2009.

Nem akarok kaktusz lenni!

Hú, de szúr a kaktusz tüske,>.                                                                                      jó, hogy nem a lélek tükre,..                                                              legalábbis ezt remélem,                                                                valahányszor megszúr éppen,                                                                              aztán félve rágondolok,                                                                                         félreértve hányszor morgok,                                                                          pedig kaktusz nem is vagyok,                                                                            sokkal jobb az, ha mosolygok,                                                                          bocsáss meg,  ha ma megbántottalak,                                                                     jó lenne, ha szívem és szám                                                                               áldást adna, mint az imám,                                                                            nem akarok kaktusz lenni,                                                                                              hanem élni és szeretni!

 

 

 

Árvácska 2009.06.21

Puha bársony, szép ruhácska,
amit hord a kis árvácska.
Lila, sárga, barna, fehér,
hajolj hozzá, mindent megér
az a ritka, szép pillanat,
mikor napsugár villanat
csillámlik fel szép szemedben,
bársonyvirág két kezedben,
amely óvja és vigyázza,
árvácskáját áldva áldja,
mert az egyszerű kis virág
szirmaitól szebb a világ!

                                                          

ESTI CSENDÉLET
Rózsaszínre festette szemét az ég, felhúzta bozontos szemöldökét,
s a távolba nézve, hunyorogva engedi el az utolsó napsugarakat is…
Hársillatot ásít ránk az est, és a csillagközi rejtekhelyeken
már rajzolja ezüstös udvarát a hold…Rigóink még elfütyülik búcsúdalukat,
majd észrevétlen, álomba szenderül a természet…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése