JÚLIUS 2. Az igét tisztelő igeolvasás példája Jeremiás 36,11–19 A város vezetőinek az érdeklődését felkeltette az, ami elhangzott az Úr háza kapujának a bejáratánál. A gondolkodás és a beszélgetés középpontjába került a felolvasott üzenet, hiszen Isten erre szánta azt. Isten igéjének felolvasása hatással van az emberre napjainkban is. Van, aki- nek felkelti a figyelmét, és elgondolkodik rajta. Van, aki alig várja a felolvasás végét, mert legszívesebben mást tenne, máshol lenne, mást hallgatna, mert amit hall, az zavarja. A Bibliára éppen a hatása miatt van szükség. Amikor az ige olvasására szánunk időt, akkor kitesszük magunkat Isten szava hatásának. Bízhatunk annak a ránk gyakorolt erejében. Elég fontos az ahhoz, hogy komoly helyet kapjon az életünkben. Nemcsak régi korok uralkodói köreire nézve volt fontos Isten szava, hanem minden kor valamennyi embere számára az. Sokféle beszélgetésünk, megbeszélésünk, tanácskozásunk van. Egyiknek sincs azonban olyan nagy jelentősége, mint az igének, ezért fontos, hogy an- nak tekintélye nagyra nőhessen a szemünkben! Fontos, hogy a napi beszéletéseinknek is szerves részét képezze az, amit kihallottunk a Bibliából, ami- ben felfedeztük a jelent érintő üzenetet. De egyáltalán esik-e szó köreinkben arról, amit a Biblia mond?  Gonoszabbul, mint elődei 1Királyok 16,29–33 Az ember minden korábbi megtapasztalás ellenére is képes fellázadni Is- tennel szemben. Ennek csírája és lehetősége bennünk is mélyen ott rejlik. Aháb története intő példa, amely a felelősségtudatunkat növelheti. Micsoda fordulatot vehet a személyes élete bárkinek, függetlenül attól, hogy mit tett a környezete, sőt még attól is, hogy mit tett korábban körülötte és érte az Úr! Aháb személyes rossz döntései a népet is züllésbe rántották. Aháb előtt elveszítette a súlyát Isten akarata. Ha napjainkban elhangoznak olyan gondolatok, hogy „Keresd Isten akaratát!” vagy „Ne tegyél olyat, amit rossznak lát az Úr!”, akkor a legtöbb ember csak mérges lesz, mert üres közhelyeknek érzi ezeket. Nem tartja korunk fontosnak, hogy Isten tetszését keresse. A világunk istentelen- né vált. Ezen nincs is mit csodálkozni, talán ez mindig is így volt. De Aháb Isten népének volt a királya, és rá is ez a közönyösség, lázadás, szemtelenség volt a jellemző! Mai hívők, mi, akik ma e történet fölé hajoltunk, mennyire tartjuk fontos- nak Isten akaratát? Mi vajon nem teszünk semmi olyant, amit rossznak lát az Úr? Sajnos valószínűleg teszünk, és néha elfelejtjük, milyen súlyos is ez. Aháb történetével egy tragédia indul. Könnyelműségeinkkel, lázadásainkkal, bűneinkkel is tragédia indul, a mi személyes tragédiánk. Legyen fontos nekünk, még ha a környezetünk ezen jókorát derül is, hogy mi kedves Istennek, és éljünk úgy!