Lk 20,27-40 – Egy vita tanulságai
Jézust kérdéssel keresik fel a szadduceusok, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás; kérdésük is erre vonatkozik.
Mit is tanít nekünk ez a rész? Jézushoz oda lehet menni, lehet tőle kér-dezni. Jézus nem foglalkozik azzal, milyen a kérdező szándéka: az érdeklődés, a világos látás vagy netán a bizonyítani akarás. Jézusnak lehetősége adódott a tanításra, s Neki ez a lényeg – hisz ezért jött –, minden más mellékes.
Megtudjuk, hogy a szadduceusok felkészülten, a kérdést megbeszélve, többen mennek a Mesterhez. (Így szólítják.)
Jézus türelmesen végighallgatja őket. (Hat versen keresztül tart a tör-ténetük.) Válaszában az Írásból indul ki, amit ők is ismernek. Felvillan, hogy a mózesi törvény mennyire szociális, biztosítja a rászorulón való segítést, a zsidó nemzetség továbbélését.
Megtudjuk, hogy e világra jellemző a házasság, de akik méltók lesznek a feltámadásra, azok odaát már nem házasodnak. Megtudjuk, hogy feltételei vannak a bejutásnak abba a világba. A jézusi magatartás példájából tudjuk, melyek e feltételek.
Az élet utáni életről is kapunk egy morzsányi ismeretet. Akik odakerülnek, feltámadtan élnek odaát, meg sem halhatnak többé, továbbá a feltá-madottaknak nincs szükségük az e világi testre. A feltámadás fiai az Isten fiai, akárcsak itt.
Még mit tudunk meg? Azt is, hogy Isten embereket akar maga köré gyűjteni. Isten közösségi valóság, saját világát kitágítja az ember számára, beenged oda, így azt az együttlevést élhetjük tovább, ahol megértés és elfogadás van. A szeretet közösség igényű, s közösségben akar élni. Mindazok beletartoznak ebbe a közösségbe, akik érte, vele s benne akarnak lenni. (Az elején említett feltételeknek része ez is.) Ahogy Isten él, úgy a Hozzá tartozókat is az élet jellemzi, az elevenség: feladatkeresők és feladatot végzők, másokat egybeszeretni akarók.
Végezetül nemcsak a szadduceusok kapnak feleletet a kérdésükre, ha-nem rajtuk kívül jelenlevő és feltehetőleg nagyon figyelő írástudók is. Meg is dicsérik Jézust azért, hogy jól és helyesen felelt meg a szadduceusok nak.
[Tölösi Magdolna, Bánya]
A zsidók számára Jeruzsálem nem csupán főváros volt, hanem vallási központ is a maga negyvenhat évig épült templomával. A negyvenhat év alatt apait-anyait beleadtak a praktikusság és a szép küllem érdekében. A templom zarándokhellyé vált. Jézus is Atyja házának nevezte. Mindebből kő-kövön nem maradt a pusztítás során. Az anyagi világ pusztulása az ember számára látható és megrendítő. A megrendültség, bajba kerülés hiszékennyé teszi az embert. (A zuhanó repülő utasai között hirtelen egy ateista sem akad.) A hiszékenységet, rászorultságot könnyű kihasználni. Lásd a bankok viselkedését!
Jézus óv a hiszékenységtől, de buzdít a tudatos hitre. Hiszékenységünk miatt becsapottak leszünk, hitünk miatt viszont félreállítottakká, gúny tárgyává, üldözöttekké válhatunk. Jézus megígéri, hogy vállalt tudatos hitünk mellé segítséget kapunk a legnagyobb megpróbáltatások idején.
Ma szólásszabadság van édes hazánkban, de hitünk tudatos meg-vallásával nem leszünk népszerűek. Sőt! Sem az egyházi elöljárók, sem evilági hatalmasságok nem veszik jó néven, ha Jézus tanítására hivatkozva más a gondolkodásunk, mint az övéké.
Úgy gondolom, minden ember számára akkor van vége e világnak, amikor földi élete véget ér; addig kell állhatatosan kitartanunk minden élet-helyzetben. Add, Uram, hogy gyarlóságaim ellenére is bízni tudjak! [Dombi János, Bánya]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése