Orbán Hajnal
Nézz le rám

Hatalmas Isten! Nézz le rám.

Te akkor is értesz, ha néma a szám.

A kereszt, amit adtál. Nehéz.

Te tudod, hogy nem panaszképp...

A vágy, amit belém oltottál,

A magány, amit társul adtál...

Én tudom, hogy nem adsz nehezebbet,

Mint amit elbírni képesek az emberek.

Azt is tudom, hogy amit kaptam,

Azt nem tarthatom magamban.

Fáklya vagyok, de kérlek Uram,

Ha túl nehéz lenne az utam.

Ülj le mellém, bár nem érdemlem.

És fogd meg kérlek akkor kezem.

Ölelj,  át kérlek  csendesen.

Hadd sírjam ki magam a szíveden,

Hadd mondjam el milyen nehéz,

Hogy mily sok a szenvedés,

Ne szólj semmit, csak ölelj szorosan

Üljünk ott ketten, könnyesen, porosan,

Mert Te alkottál engem,

A Te lelked van bennem

Értesz akkor is, ha néma a szám

Hatalmas Istenem nézz most le rám,

Hozd el nekem a békét kérlek,

Én nagyon- nagyon Szeretlek Téged.

Orbán Hajnal
Voltál, Vagy, Leszel

Voltál a kezdetektől!

Voltál a kezdetektől. Most is vagy.

Leszel, míg a világ - világ és még azon is túl.

Harmatos erdőt járva suhansz tova az éjszakába.

Benézel egy-egy ablakon,

Hátha van tiszta ágyakon

Tiszta gyermeki szív.

Szeretlek Istenem.

Gyere, tégy csodát velem.

Add meg nekem, akire vágyom,

Hadd, feküdjek őmellette az ágyon.

Istenem.

A bűneim nagyok.

A terheim, hogy majd összeroskadok.

De a kezed átölel, a porban

Ahol vagyok, vánszorgok,

Te mindent értesz, akkor is ha nem szólok

Hajam szellőddel simítod

Istenem, én olyan szomorú vagyok.

Tedd meg velem, hogy állhassak előtted, mint tiszta gyermeked

Mosd le bűneim véreddel,

Gyógyíts meg a szerelmeddel

Légy örök társam, járd, velem az utam

Csak téged szolgállak! Csak Te vagy az Uram!