Sándor Tamás

Egy gyarló ember

Egy gyarló ember,
ki már azt hitte nem bírja a terhet,
Istent kérlelte,
adjon egy másik keresztet.

Imája meghallgatásra talált,
ami csodás kegyelemmel járt.
Atyánk egy helyre vezette,
hol választhatott magának tetsző keresztet.

Bőszen válogatott a sok "gond" között,
vajon melyiket lesz hordozni öröm?
Hiába keres, egyik sem felel meg.
Mi lesz ha nem találja a neki való keresztet?

Majd, mikor már feladná a reményt,
valami megragadja tekintetét.
Egészen apró és keskeny,
IGEN! - ez lesz az én keresztem!

Boldogan mutatja az Úrnak,
megtalálta az újat.
Ő csak szelíden mosolyog rá,
ez ugyanaz volt, mint amit eldobtál.

Egy ember...
aki már nem kért másik keresztet,
mert megértette, senki sem kap nagyobbat,
annál, amit egyedül elbírhat.

Aranyosi Ervin: Nevető Klub vers

Vidáman hullámzik a nevetés tánca,
kisimul az arcunk minden apró ránca.
Szemünk mosolyától vidámul a lelkünk.
Mindennapok gondját könnyebb elviselnünk.
Aki nem jön közénk az magára vessen!
De legalább néha Önmagán nevessen.
Óvja egészségét napi kacagással,
ha velünk nem nevet, hát nevessen mással!
Ám ha eljössz közénk, nevetni is könnyebb,
itt annyit kacaghatsz, - kicsordul a könnyed.
Eltehetsz belőle nehezebb napokra,
s huncutságért sem áll senki a sarokba.
Gyere el, életed próbáld szebbé tenni!
Engedd lelked élni, vidáman nevetni!

Kedves embertársam, ne szomorítsd magad!
Vidám nevetésre okunk mindig akad.
Figyeld a világot: vidámat, a szépet,
ezer okot kínál nekünk rá az élet.
Ha a zord világot is tudod szeretni,
akkor fogod látni, mily könnyű nevetni.
Nem ülhetsz egész nap kalitkába zárva,
nem vagy te rabmadár, kinek lelke árva.
Szabadságra buzdít, könnyen képzeleted,
ne vedd túl komolyan a szép életedet.
Minden fonákságban lásd meg a vicceset,
nézd csak mennyi poén történik meg veled.

Ne törődj a pénzzel, a politikával,
akit az érdekel savanyú, s ez rávall.
Hagyd inkább szívedet lelkesedni, élni!
s ha mások zavarnak, csendben nevetgélni.
De ha megteheted, ne fogd vissza magad,
mert a nevetésed másokra átragad.
Felemeli lelked, mintha léggömb lenne,
és a kacagásod ott visszhangzik benne.