Lányom, keresek én neked otthont

Ruth 3,1–7

Ruth, az idegenből származott asszony, aki ragaszkodott anyósához, saját

otthon nélkül élt Betlehemben. Miután elvesztettek mindent Moáb földjén,

férjük nélkül, szegényen tértek vissza Betlehembe. Keserűségük mellett

is megmaradt ragaszkodásuk Istenhez. Az aratás idején alkalmi munkából,

kalászszedegetésből élt Naomi mellett, gyakorlatilag hontalanul, idegenként.

Sikerrel tartotta fenn magát és anyósát, köszönhetően mások jóindulatának,

miután azok látták szorgalmát, szerénységét, hűségét választott családjához.

Naomi, az anyós, igaz otthont szeretett volna neki szerezni, ahol békét, biztonságot,

anyagi és lelki nyugalmat talál. Mert mint mindannyiunknak, neki

is arra volt szüksége. Az akkori szokások, szokásjog szerint azt tervezte,

hogy a legközelebbi férfirokonhoz adja őt, aki vállalta is az özvegyet... Mikor

visszatértek Betlehembe, még nem tudta, hogyan fog Isten gondoskodni róluk,

de bízott Isten mindenek feletti előrelátásában.

Így Naomi otthont teremtett annak, aki ragaszkodott hozzá, népéhez, Istenéhez.

Milyen hangzása van számunkra az otthonnak? Lassan kisebbségbe

szorulnak azok, akik ismerik-ismerjük ezt a fogalmat. Sokan csak átmeneti

lakóként vándorolnak, keresve az igazi otthont. Arra pedig mindenkinek

szüksége van. Lehet, hogy nem felel meg sokszor minden elvárásunknak, hiányérzeteink

vannak az egyre növekedő igényeink miatt, de ha békében hajtjuk

le fejünket odahaza a családunkkal, az sokat jelent, többet sok minden

másnál. Földi otthonunk akkor igazi, ha Istennel együtt lakjuk. Ha ő az Ura

a háznak, a benne lakóknak, azok gondolatainak, szavainak, cselekedeteinek.

Ahol a napi feladatok mellett tartalmas órákat, perceket tölthetünk együtt.

Valós otthont számunkra Jézus Krisztus szerzett azzal, hogy az Atya

gyermekei lettünk, oltalmába kerültünk. Ő az, aki otthont készít számunkra,

ahol jó lenni, ahonnan nem kívánkozunk el, amit nem cserélnénk el könnyedén,

ahova ígéretek kötnek.

Az igazi otthon azonban még csak most készül számunkra, ahova eljuthatunk

földi megpróbáltatásaink után. Készüljünk oda nap mint nap!

-,-,-,-,-,-,-,-,-

Weöres Sándor

Találkozás egy ifjúval
Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem, milyen gazdag.
Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a fülemmel, mert deszkafal volt köztünk. Régebbről ismertem őt: tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól. Ezt a suhancot figyeltem én fülemmel; idősebb szekeres társával beszélgetni akart, soká noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített: "Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem..." Dehogy volt itala, dehogy volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; őt mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen ő mindenestől a földön állt. És vágya nemcsak az italig röpítette, nemcsak a feleségig, de még azon is messze túl, mikor már régi veszekedő házasok  s az asszony pöröl az italért.
Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka repült egyik fűszáltól a másikig.
 Ésa. 40,31
De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! 

-,-,-,,-,,,,-,-,-,-,-,--,

Weöres Sándor

A szabály, mint fogság, és mint szabadság

Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.
A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.

2 Tim. 3,16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, 

2Tim 3,16 Az egész Írás Istentől származik, és hatékonyan használható a tanításra. Alkalmas arra, hogy meggyőzően rávilágítson a bűneinkre, helyreigazítson bennünket, és megmutassa, hogyan éljünk Isten útja szerint.