Váci Mihály: Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
 - valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
 - s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
 - s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
 - minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
  - minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
  - a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
  - az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
    mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
  - mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
  - a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
  - a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
  - felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
  - talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
  - ,,Valahol! Valamikor! Valami!''
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
  - mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
  - s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
    senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
 - minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
 - minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
 - kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
 - megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
    belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
    valami, valamikor, valahol...

Torma Judit: Mondd...?

Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?

És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?

Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?

Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?

Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?