„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” (Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 5. vers) Pál eme levelét olvasva, a Galibabeli gyülekezetek egy sajátos problémájáról értesülhetünk. Júdeából származó Tévtanitok járták a közösséget, akik a pogányságból megtérteket a körülmetélkedés szertartására igyekeztek kötelezni. Azt tanították: „Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.” (Apcsel.15:1)
Viszont az apostol, volt farizeusként jól ismeri a lehetetlenség eme útját, ezért tiltakozik oly hevesen a cselekedetek általi megigazulás tana ellen. Így kérdi őket: „Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal.3:3)
Persze, ma is vannak, akik számára túl egyszerűnek, túl mesebelinek tűnik a mennyországba vezető út. ’Egy-egy akadályt csak fel kéne állítani, hogy csak az arra érdemesek juthassanak oda.’
Ha a jó cselekedet egy lépés a menny felé, a rossz cselekedet pedig hátralépés, ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk, mivel legalább annyi rosszat teszünk, mint jót, a nap végére nemhogy közelednénk Isten országához, inkább egyre eltávolodnánk.
Így Pál arról szeretne meggyőzni bennünket is, hogy az evangélium középpontjában nem az ember, hanem az Isten cselekedete áll.
Az üdvösségbe semmit sem számít, ha száz keresztet cipelsz is és naponta ötöt faragsz még magadnak…
Az örök élet elnyerésében csupán egy kereszt számít; Jézus keresztje, Jézus érted hozott áldozata. S mit tettél vagy teszel azért, hogy Ő életét adta érted?
Ha hittel elfogadtad, válaszold Pállal együtt:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

 Az üdvösség öröme

"Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."

Péter 1. levele 1:8-9

Vannak olyan áruk, melyeket nem lehet egyszerűen a kosába tenni. Például, ha veszünk egy nagyobb bútort, előbb a boltban kifizetjük, megrendeljük a házhoz szállítást, és a megbeszélt időben ők kiszállítják számunkra. Lenne egy egyszerű kérdésem: mikortól enyém az a bizonyos termék? Miután kifizettem és megkaptam a számlát, vagy miután hazavitték?

Természetesen a kifizetés pillanatától. Már akkor előre örülhetek, hogy milyen jó lesz majd, ha már otthonomban is láthatom. De az igazi örömöt akkor érzem, mikor nem csak a papír van a kezemben, hanem kézzelfoghatóan ott van előttem a várva várt termék.

Az üdvösség öröme is hasonlít ehhez. Reménységünk alapja az Istenbe vetett hitünk. Bár még nem láttuk őt személyesen, mégis örömmel várjuk a találkozás pillanatát. Megváltásunk ára már ki van fizetve – Jézus Krisztus kereszthalála által. "Papírunk" van arról, hogy az üdvösség már a miénk. Ha várni is kell még egy kicsit az "házhoz szállításra", ne veszítjük el bizalmunkat. Várjunk türelemmel, örömmel, mert Isten ígéretei bizonyosak!

 Nincs olyan messze...

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”

Ézsaiás könyve 57:15-19

Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok után, ami történt, nincs már Rá szükséged, és menni fog egyedül is a nagybetűs Élet. 

Aztán jött a fal, melynek fejjel rohantál neki, egy nagy koppanás, és a mérhetetlen csendben egyszer csak felfigyeltél egy ismerős arcra magad fölött, ahogy feküdtél a földön összetörve. Mert Ő utánad jött, akárhogy is te mondtad ki: "Legyen vége..." Ő utánad jött, és nem hagyott magadra döntésed keserű következményében.

Tudod, barátom, nem tudsz olyan messzire menekülni, hogy Ő feladná az utat utánad. Fontos vagy neki, és szeretne veled, a megtörttel találkozni. Szeretne új erőt adni, bizalmat, hitet és kitartást a mindennapokhoz. Szeretne gyógyulást hozni sebeid helyébe, szeretné, ha végre igazán annak ismernéd meg, aki Ő valójában, és felhagynál a felesleges meneküléssel. 

Ma reggel itt az idő, hogy lépéseid irányát megfordítsd felé. Itt az idő, hogy letedd a fegyvert, érezd Isten békéjét, legyél távol vagy már egyre közelebb, és gyere végre haza