Az én nevemben...

 „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Mt 18,20).

Az előző vers csodálatos ígéretet tartalmaz az imameghallgatásról, de feltételekhez kötött. Legalább két embernek kell ott lennie, és mindenben egyetérteniük. Miért hallgatja meg imádságukat az Úr? Mert ezek a „ketten vagy hárman" Jézus Krisztus nevében gyűltek össze. Nem csupán véletlenül találkoztak, hanem egybegyűltek, mert Isten Szent Szelleme erre indította őket. Nem a saját dolgaik miatt jöttek, hanem közösen munkálkodni az Úr ügyéért. Ez egyesíti őket az Ő nevében. Ebben az esetben pedig így szól az Úr Jézus: „Ott vagyok közöttük". És így igaz. Ő jelen van vezetésével, kinyilatkoztatásaival, világosságával. Hála Istennek, ez nem csupán ígéret, hanem ténymegállapítás!

Ki nálad az első

 „Eljön az óra, amikor az igazi imádók szellemben és valóságban (igazságban) imádják az Atyát; mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt imádják" (Jn 4,23).

A tízparancsolat Isten kizárólagos tiszteletének parancsával kezdődik. Isten akaratának ez a kifejezése nem csupán parancs, hanem vágya és kívánsága is. De ha a tízparancsolat azt mutatja meg, mi okoz örömöt Istennek, a pusztában végbement kísértések leleplezik, minek örül a Sátán. Mindkét esetben hódolatról van szó. Tehát olyasmiről, amit mind Isten, mind a Sátán igényel, és amivel a mennyet is, de a poklot is kielégíthetjük. A hódolat nem kerül pénzbe. A Sátán elgondolása Isten megrablása, népének tőrbe csalása oly módon, hogy bálványimádásra csábítja őket. A bálványimádás lényege, hogy az ember Istenen kívül más valakit vagy valamit tart hódolatra méltónak. A mi előjogunk azonban a kísértés elhárítása, és hódolatunknak egyedül Isten számára való fenntartása.

A legfontosabb a kapcsolat

 „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Az emberek elvetették Krisztust, nem cselekedetei, hanem annak alapján, aki Ő volt. Krisztus a benne és küldetésében való hitre hívja az embereket, és nem elsősorban arra, hogy cselekedeteiben higgyenek. „Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5,12). El kell következnie munkája értékelésének is, de a fő kérdés mégis az, miénk-e a Fiú vagy sem; és nem az a legfontosabb, hogy tökéletesen értjük-e az üdvtervet. Az üdvösség első feltétele nem a tudás, hanem a találkozás Krisztussal. Vannak emberek, akikkel kapcsolatban az az érzésünk, hogy hamis írás alapján ismerték meg az üdvösséget! Olyan versek szóltak hozzájuk, melyek látásunk szerint nem mutatták meg az üdvösség útját, és úgy tűnik, meg sem találták azt. Nekem az volt a kívánságom, hogy akiket én vezetek az Úrhoz, a János 3,16 alapján üdvözüljenek. Aztán megláttam, hogy az első lépés az Istennel való személyes érintkezés. Tehát nem az számít, hogy ehhez az életbevágó induláshoz melyik Igét használja fel Isten.