"Mert benne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."

Kolossébeliekhez írt levél 2:9-10

„Bennem éljetek!” – ezt szeretné Jézus. Talán már találkoztunk ezzel a kifejezéssel keresztyén körökben,de vajon értjük-e az igazi jelentését?

Nem fordulhat elő velünk is, hogy megőrizve a látszatot, „vallásosodva”, biblikusnak tűnő panelekből építünk fel egy szép életet, közben Krisztussal nincs igazi kapcsolatunk.

Pár mondattal korábban azt mondja Pál apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:6-7)

Krisztusban élni ezek szerint naponkénti tudatos döntések sorozata, amely arra épít, hogy elfogadom őt Uramnak és Megváltómnak.

Ez több mint egy kézlendítés, és egy elrebegett ima, hogy „igen Uram, légy az életem vezetője, átadom magam neked…” Ez azt jelenti, hogy MINDEN dologban, Minden döntésben, Minden élethelyzetben az igazi tekintély Jézus szava, akarata.

Krisztusban élni úgy tudok, ha meggyökereztem benne. Ez a folyamat, többnyire nem látható mások számára, mint ahogy nem látjuk egy fának a gyökereit sem. Mégis ezen múlik minden. Ha nincs gyökér, nincs élet sem. Ha rendszeresen időt töltök Istennel, (Bibliatanulmányozás, imádság), akkor a gyökereim egyre erősebbek és stabilabbak lesznek.

Krisztusban élni azt jelenti, hogy életközösségem van vele. Ha nem keresek mellette, vagy helyette senkit és semmit, akkor jó úton haladok a Benne elnyerhető teljesség felé. BENNE valóban mindent megkapunk, amire szükségünk van. Vele nincs hiányérzetünk, nem keresünk pótlékokat, nem gondoljuk azt, hogy nekünk kell még hozzátenni valamit, az ő munkájához. Megnyugszunk, békét találunk.

„Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!”

Lukács evangéliuma 7:48-50

„Megbocsátottam.” - hangzik fel a reményt, életet adó szózat, és te a csodálkozástól még kábán, félszegen lépsz ki újra a fényre. Nincs már az a vétek, nincs bűntudat, nincs vád. Szabad vagy arra, hogy békességgel menj tovább, hogy jól dönts, hogy élj, és ne visszaélj az Isten adta lehetőségekkel. Szabad vagy egy újabb lehetőségre, mert Isten elvette korábbi hibádat. Elvette a nélküle való életet, és egy tiszta lapot tolt eléd, hogy ezután ezen alkoss Vele. 

Isten megbocsátott neked, annak ellenére, hogy te magad is úgy érezted, ennek már nem lehet jó vége. Tudod, barátom, Isten nem olyan, mint amilyennek sokan elképzelik. Ő kész megbocsátani mindenkinek, aki elé viszi hibás döntéseit. Ő kész minden egyes esés és elhibázott lépés után újrakezdeni, és nem emlegeti soha, hogy hányszor tette ezt már meg veled eddig. 

Isten fantasztikus, és kívánom neked, hogy ma te is különlegesen megtapasztalhasd. Engedd neki, hogy közel jöjjön hozzád, hogy békét adjon szívedbe a háború helyett, engedd, hogy kihulljon kezedből a fegyver, és hogy átöleljen szeretetével. Engedd neki, hogy újrakezdje veled a közös életet, fogadd el az Ő igazi bocsánatát, és adj önmagadnak is feloldozást!

 „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."

Lk 7,44-47 „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”  József Attila

 Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant? Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar? Elgondolkodtál már azon, miért bántanak bennünket annyira mások vétkei?

Mindenki az asszonyt nézte, ahogy könnyeivel mosta Jézus lábát, és mindannyian botránkoztak magukban. „Hogy engedheti?” „Ha tudná, ki ez, nem engedné.” Mindannyian csak a nő múltját látták, a vétkeit.

Csak azzal foglalkoztak, amiről mindig titokban, annak háta mögött beszéltek az emberek. Mert lopva megszólni mindig könnyebb, mint egyenes véleménnyel a másikat helyretenni.

A tettei előre jellemezték őt, és cselekedetei által rászolgált az előítéletükre. Könnyű beskatulyázni, segít hova tenni az embereket, segít, mert megmutatja, hol tartok hozzájuk képest.

„Na, ennél az asszonynál én sokkal jobb vagyok!” – gondolták sokan, és megnyugodtak. Megnyugtatnak bennünket mások vétkei, mert álomba ringatnak, hamis illúzióba tartanak önmagunkkal kapcsolatban. 

Észre sem vették, hogy miközben az asszonyra néztek, nem látták többé Jézust. Sőt, még Őt is hamis színben látták. Olyannak, aki téved, aki emiatt nem lehet a Messiás, legfeljebb egy értékes tanító. Az asszony bűnei őket tette vakká saját hibájukra, és ezért azon az éjjelen csak egy valaki volt, aki megtisztult: a síró, könnyeivel Jézus lábait megmosó nő. Miért?

Mert egyedül ő látta tisztán önmagát, mert ő nem a többiek hibáit, hanem csak Jézust nézte. Mit látsz, amikor a másikra nézel? Bűnöst? Méltatlant? Gyalázatos tettek elkövetőjét? Valakit, akinek puszta jelenléte is zavar? Elgondolkodtál már azon, miért bántanak téged annyira mások vétkei?