MÁJUS 8.  Ha az ige nem talál befogadásra Ézsaiás 9,7–20 (8–21) Máris visszatérhetünk az ígéretekkel kapcsolatos esetleges bizalmatlanságunkhoz. Istennél tényleg mindig valami jobb követi a rosszat? Nem fordulhat elő, hogy még rosszabb következik? Most itt az ideje, hogy kimondjuk: nincs ilyen törvényszerűség. Istennél is van olyan, amikor rossz után rosszabb következik vagy következhet. Az egyik ilyen felkiáltójeles állítás: „Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.” Jelezheti ez azt, hogy Isten további büntető beavatkozásra készül. Azt is jelezheti ugyanakkor, hogy ő csupán engedi, hogy az ember önfejű, lázadó útját járja, és viselje annak következményeit. Arra is utalhat, hogy nem gördít akadályt a rosszat akaró emberek útjába. Bármelyik következik is, az ember semmi kedvezőre nem számíthat. Amit hozzátehetünk ehhez: nem váratlanul, derült égből villámcsapás- ként szembesül ilyenkor az ember Isten haragjával. Van előzménye: „De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát.” Kereshette volna, megtérhetett volna, de nem tette. Keressük őt, míg megtalálható! Gyermeki lelkület Zsoltárok 131 A zsoltár elmondja, hogy mi az alázatos jellem alapja, forrása. A rövid ima a szív állapotával kezdődik, de az „Uram”- mal indul. A kérdés ugyanis ez: „Ki az Úr a háznál?” Három eset lehet: 1. én vagyok az úr; 2. az ördög az úr (e kettő együtt létezik); 3. Isten az Úr. Ha Isten az Úr, akkor lehet szó természetünk megzabolázásáról. Életünk három területét említi az ige: tekintet, vágyak, lázadás. Ezek eléggé megbízhatóan jelzik, kik is vagyunk valójában. Ebben a látványra épülő világban ma talán jobban értjük, hogy mit je- lent, ha a megújult gondolkozásunk irányítja a tekintetünket, mintha ez fordítva történik. Majdnem rendkívüli az a józanság, amely tisztában van saját határaival, és azt figyelembe is veszi terveiben, törekvéseiben. Egyik szélsőség sem fér ezzel össze (ti. semmire sem vagyok képes, semmit nem érek, illetve korlátlanok a lehetőségeim). A harmadik terület kezelése pedig arra utal, hogy a háborgás, zúgolódás ismeretlen jelenségekké válnak az életünkben. Létezik, „működik” bennünk ezek fölött is egy hatalom. Képesek vagyunk magunkat (is) lecsendesíteni, mert Isten az Urunk, így ő ezen a területen is a forrásunk.

 Apcsel 19, 1-6) 
Vannak jó szándékú, komoly hívők, de nincsenek újjászületve. Ilyenekkel találkozik Pál és kérdi tőlük:
- Vajon vettetek -é Szent Szellemet, minekutána hívőkké lettetek?
- Azt sem hallottuk, hogy ha vagyon -é Szent Szellem.
- Mire keresztelkedtetek meg tehát?
- A János keresztségére.
- János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
Mikor pedig ezt hallják, megkeresztelkedtek az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, száll a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak nyelveken, és prófétálnak. Mert akkor történik meg az újjászületés, ha valaki a Jézus Krisztusról szóló üzenetet hallja, befogadja, meghajol előtte, engedelmeskedni kíván. Mikor hittek a Jézusról szóló beszédnek, azonnal Szent Szellemmel is beteljesedtek.
Jézusnak a halálból való feltámadása által nyerjük meg a lehetőséget arra, hogy újjászületés által Isten családjába tartozzunk. Hála a drága Jézusnak, hogy ma is hirdettetik az Ige, Jézus Krisztusnak evangéliuma, és kitöltetik a Szent Szellem mindazokra, akik befogadják az Urat, meghódolnak Isten Fia előtt, és az Ő követésére szánják életüket!