Füle Lajos: Az eltemethetetlen

Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába
Harmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is... Hiába.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET ! 

Révész Sándor:                                                                               Őszintén szeretnék élni

Őszintén akarok élni, minden utam végigjárni…

Hinni abban, amire vágyom

S ha hiszek benne, küzdeni érteni érte, bármilyen áron…

Őszintén akarok élni, és csak annyit elérni,

Hogy a jókedvem senkit ne bántson,

S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon…ne nagyon fájjon…

Tőled csak annyit akarok kérni,

Hogy engedj őszintén élni

Őszintén, szabadon, szépen, őszintébben, mint ahogy tegnap éltem…

Ne kelljen hazudnom senkinek,

És hogyha valamit kérdezek, a válasz igaz legyen

Szeretnék bízni mindenkiben, hinni, hogy nem fordul ellenem, s nem árul el sosem!

Szent-Gály Kata: Keresztúton

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?