FIGYELMEZZ SZAVAIMRA             

"Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhaj-tásomat!" Zsoltár 5,2
Gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama, figyelj! Mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, hogy nem is figyel ránk senki. Az Úr mindig figyel, Õ nem olyan, mint a szülők. Csak te gondolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem válaszol azonnal, de mindig figyel. Kérdezem, van-e, amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben.? Az 5. zsoltár háromféle imádságról beszél. "Értsd meg az én sóhajtásomat!" A sóhajtás is lehet ima? A sóhajnak tartalma van. Isten arra is figyel. A második fajta imádság: "Ügyelj az én kiáltásom szavára." Amikor valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Volt-e már, hogy kiáltásod S. O. S. kiáltás volt? Az Úr mindenfajta imádságot ért, és figyel rá. "Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád, és vigyázok." Amikor leültél, hogy csendességben légy, gondoltál-e arra, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek? Milyen nagy ajándék ez. Az Úr ismer, egészen tudja, hogy ki vagy, és mégis lehetőséged van arra, hogy kegyelmét ki árassza reád. Vessünk el magunktól minden hamisságot, képmutatást. Isten nem gyönyörködik a hamisságban. Csak alázatosan közelíthetsz Hozzá. Teljes szívedből borulj le az Úr elõtt, hogy vezethessen az Õ Igéjével, és egyengethesse előtted utadat a mai napon is. Az Úr el akar juttatni oda, hogy tudj mindennek örülni. Hadd legyen igaz életedben ez az Ige: "Örvendeznek tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jó voltoddal, mint egy Paizzsal."
                                                            -----------------------
                                          "Krisztus a mi békességünk!"(Efézus 2,14)
                                           

Lk 11,14-23
A farizeusok megvádolják Jézust, hogy ördöggel paktál - vele egyetértve űzi ki az ördögöt.
Mások jelet várnak tőle. Aki ördöggel cimborál az a kárhozat fia.
,,De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa."
Jézus mintha csak ma és éppen nekünk mondaná ezeket a szavakat.
Vigyázzunk Jézussal való szövetségünkre - ne tegyünk semmilyen érdek­csoportot előbbre.
Ígérhetnek hatalmat, gazdagságot, karriert -  ez megtántoríthatja a hi­tünket. Amelyik erősebb lesz bennünk,  az fog eluralkodni rajtunk.
,,Aki nincs velem, ellenem van..."
- Meg lehet-e felelni egyszerre több meggyőződésnek?
- Gerinces vagyok-e a szemléletemben, és cselekedeteimben?

  [Grüllné Szatzker Erzsébet, Mór]

---

Mk 12,28b-34
„Egy írástudó … odalépett hozzá, és megkérdezte tőle: ’Melyik az összes pa­rancsok között a legelső?’ Jézus azt felelte: ’Az első így szól: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.’ Az írástudó erre azt mondta: ’Jól van, Mester … Jézus megdicsérte: ’nem vagy messze Isten országától’.”
Számomra nagyon életszerű ez a beszélgetés, melyet Márk mellett Máté és Lukács is felidéz. Nagyon fontosnak tarthatták Jézus kortársai és az őt időben nem sokkal követők, ha a különböző „hátországú” tanítványoknak – zsidóknak és nem-zsidóknak – egyaránt elbeszélték (pici különbsé­gekkel) a ránk maradt írásokban.
Nem csak életszerű, de kedves is ez a beszélgetés. Példa arra, hogy Jézus különböző „nyelveken” tudott beszélni, attól függően, hogy éppen kivel beszélt. Az írástudó nyilván jól ismerte – tudója volt – az Írásoknak (az Ószövetségnek). Valószínűleg nyílt tekintetű, jó szándékú ember is volt, és – az adófizetést vagy a fivérek feleségének túlvilági életét faggató, Jézust „kikészíteni akaró” kérdések után őszinte, számára személyesen is fontos kérdést tett fel. Ki ne szeretné, ha valaki meg­mondaná az üdvösség, a boldogság „tuti-biztos” receptjét?
És Jézus az ő „nyelvén”, az Írás nyelvén – abból vett idézetekkel – válaszol. Amikor nem feltétlenül szükséges, akkor nem konfrontálódik, nem fricskáz, nem oktat ki. Beszélget és tanít; azt mondja, amit gondol; és úgy mondja, ahogyan az a másiknak a leginkább érthető. És hogy valóban érthető, az is kiderül: a dialógus folytatódik, az írástudó visszatükrözi – ugyan némi felsőbbséggel a hangvételében –, hogy érti, amit Jézus mondott, és hogy egyet is ért vele. És így Jézusnak is lehe­tősége van személyesen őróla is szólni.
Nem csak tanítás – a saját bölcsesség felmondása-kinyilatkoztatása – ez, hanem személytől személyig érő kommunikáció, ami kölcsönös elismerést, a másik megerősítését tartalmazza!
Meg kell kérdeznem magam: Én veszem-e a fáradtságot, hogy a beszél­gető társam „nyelvén”, a számára ismerős fogalmakkal mondjam el, amit gondolok? Vagy inkább csak „felmondom” a mindenki számára üdvözí­tőnek vélt saját gondolataimat-igazságomat?
Egy-egy találkozáskor, egy-egy közösségi körnél egymásra figyelően vagyok-e jelen, vagy csak a saját igazságom sikeres és lehengerlő „ki­nyilatkoztatására” törekszem?
Lehet-e velem személyes kommunikációt folytatni? Van-e elismerő szavam másokhoz?

[Schanda Bea, Budapest]