MÁJUS 7.  Nem lesz mindig sötétség Ézsaiás 8,19–23 A prófétáknak sem könnyű, hogy kiábrándult, utat tévesztett, Istenre nem kíváncsi embereknek hirdessék Isten tervét, ígéretét. A hitét az jelzi, hogy bármilyenek is a körülmények, bármilyen a hozzáállás, akkor is azt mondja, amit Isten neki kijelentett. Ez se könnyebb, mint bizalommal várni Isten ígéretére háborús előkészületek helyett. Reménytelennek látszó időkben az emberek gyakran és könnyen fór- dúlnak bármilyen információs forráshoz, sőt... Elmondhatjuk a régi és a mai tapasztalatok alapján, hogy az emberek sötét, reménytelen időkben sokkal inkább kíváncsiak a holnapra, a jövőre. Minden korban készségesen rendelkezésre is álltak az éppen divatos jövendőmondók, akik busás hasznot húztak az emberek olthatatlan kíváncsiságából. Az is igaz, hogy bizonyos időszakok valóban sötétek. Ezt a próféta szava is alátámasztja: „De nem marad sötétség ott...”, tehát ott és akkor lelki-szellemi sötétség volt. A prófétának, a reménykedő hívőnek sem kell rózsaszínben lát- nia azt, ami sötét... Abban tér el a többiektől, hogy biztos forrásból – Isten ki- jelentéséből – tud valamit, aminek valóban van jövője: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van.” És ebben bízik.  Az Úr szólítja az ifjút 1Sámuel 3,1–10 Sámuel számára hamar természetessé vált a templomi környezet, amiről később a zsoltáros így írt: „Sóvárog a lelkem az Úr udvarai után” (még ha itt a jeruzsálemi templomról van is szó). Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen ezt láthatta Élitől. Ez a fajta megszokás, rutin is része annak a korabeli alacsony lelki-szellemi színvonalnak, melyben ritka vendég a személyesen meg- szólaló-megszólító Isten. Őt azonban – bár senki nem készítette fel erre az ifjút – ez sem akadályozta abban, hogy megszólítsa Sámuelt. A helyzet ugyan klasszikus példája a kiürült vallásosságnak, ám Isten ilyenkor is képes újat kezdeni, különösen, ha van egy nyitott szívű ember. Az élet tehát így váltja fel a halált egy nép, egy közösség esetében. Isten kegyelmesen kezdeményez, cselekszik. Bár Sámuel ekkor „még nem ismerte az Urat”, de nagyon tanulságos látni egy ilyen út első métereit. Ráadásul mindannyi- an úgy kezdtük, hogy nem ismertük őt. A kérdés az, hogy Isten megismerésének útján elindulva meddig jutunk.