"És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok."

A fenti felszólítást olvasom ma reggel a Bibliámban. Tegnap azonban még azon gyötrődtem vajon érdemes-e minden feladatomat lelkiismeretesen elvégezni. Hiszen, úgyis kárba vész az egész. Mi végre tehát? Ezek szerint viszont igenis lelkiismeretesen, "lélekből" kellene cselekednem! Mintha Isten számára csinálnék mindent! De segíteni is fog benne? Vagy hitetlen vagyok?

Épp ennek a fejezetnek az elején pedig így szól:

"Az odafel valókkal törődjetek, nem a földiekkel."

"Törődjetek!" Mit jelent törődni? Törni, törekedni?

Mi a földi és mi az odafel való?

Valamit teszel az Úrnak - az Odafel valónak tegyed!

De mi lesz, ha a sok feladat és elfoglaltság közepette, melyet lelkiismeretesen végzek, elvész az Istennel való Kapcsolat? Épp arra nem jut idő!? Jézus azt mondja: 

"Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek."

Ez lenne az "odafel való"? "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Ez így van! Nagyonis szeretnék nem aggodalmaskodni! De hát muszáj, már ma meg kell terveznem, hogy holnap mit teszek, ha nem szeretnék kifutni az időből. Ennek a bejegyzésnek a megírása most benne volt a tervben? Persze lehet, hogy ez az időhiány abnormális! Nem tudom! De mi végre akkor ez az egész? Mégis mi végre?

-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,-,-,--,-,--,,-,-

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megter-

heltettetek, és én, megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem,

hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti

lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." /Krisztus Jézus/

Ahogy egy kirakós játék némely, sőt sok-sok eleme nem passzol ugyanazon puzzle másik darabjához, legyen az 50, 100, 1000, 3000 vagy akárhány darabos, úgy az Írásokban is beleütközhetünk ilyen ellentmondásokba. Tehát nem lehet egy-egy darabot csak úgy kiragadva egy másikhoz illeszteni önkényesen, mert nem is fog illeszkedni. Némelyeket lehet, hogy mesterkélten egymásba erőszakolhatjuk, de érződni fog, hogy itt valami nincs rendben.

Minden egyes darab csakis azon a helyen nyer értelmet, ahová tervezték. A sarkok nem lehetnek a közepén, vagy a közbülső elemek a széleken és így tovább...

Csak a megfelelő kontextusban látjuk meg az értelmét mindennek.

Ezért a Szent Írást úgy kell tanulmányoznunk, mintha egy végtelen darabszámú puzzle-készletet raknánk össze! Végtelen, mert mindig újra meríthetünk, és mindig találunk új elemeket, akár olyan helyeken is, amelyről korábban azt gondoltuk, hogy ott már teljesen összeállt a kép.

S ha ellentmondásba ütközünk is, nem szabad feladni a kutatást, mert a "fáradságos munka" eredményeként világosan fogunk látni.                        A csomagból kihullva a puzzle darabjai, nem állnak maguktól azonnal össze. Kár lenne azt feltételezni, hogy ahogy ott látjuk egymás hegyén, hátán a darabokat az már a végeredmény.                           Az is badarság volna, ha eldobnánk az egészet azért, mert felkaptuk az első két kis darabkát, és lám- lám nem illeszkednek.                 Bizony előfordul az ilyesmi.                                                                                                Aztán felkapunk csak úgy másik két darabot, és azok sem illeszkednek...
Áhh ennek semmi értelme! - kiáltunk haragosan, és otthagyjuk az egész kupacot. Balgaság.

Ne ezt ne tegyük, ez a játék nem erről szól, nem így működik, és óriási csodától fosztjuk meg magunkat ezzel! A teljes kép csakis akkor áll össze, ha minden egyes elemét a helyére illesztjük. Ehhez kitartó, kutató munka kell.

A szóban forgó Biblia, ami annyit tesz "kis könyvecskék" - mintha csak azt mondanánk "kis képdarabocskák" - egy különleges Puzzle, mert, ahogy megállapítottuk "végtelenül kimeríthetetlen", hisz maga a Forrás is az, ezért kérnünk kell Őt, vezessen, adjon világosságot, mert sötét, bezárt ablakú szobában nem lehet "kirakósozni".

Ha így kezdjük el a "játékot", akkor hatalmas örömünk lesz, mert meg fogjuk látni a képet egészben, az Alkotót, aki mögötte van és azt is, hogy mi ezzel az egésszel a célja!                                                                                

"...hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejti azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.

 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa kereskedőhöz,  aki igazgyöngyöket keres; aki találván egy drágagyöngyöt,elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt."/Jézus Krisztus/

"Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz..."  

A természetet átalakító és nemesítő hatását a kegyelem nem az
ember akarati közreműködése nélkül fejti ki, hanem annak
feltételezésével. Az akarat jóra-rosszra való szabadságánál magasabb
értelmű szabadság a bűnös hajlamoktól, az önzéstől, a rendetlen
önszeretettő, a gőgös önelégültségtől való felszabadulás Isten és a
felebarát odaadó szeretetére és szolgálatára, Isten-teremtő és
üdvözítő akaratának teljesítésére, amire a kegyelem megsegíti a vele
együttműködni kész akaratot. A kegyelem nem szakítja ki az embert a természeti létfeltételekből, nem szabadítja meg az élet küzdelmétől, a kísértésektől, az erényért való harctól, de segítséget ad hozzá. Isten
úgy adja kegyelmi segítségét, hogy az ember akarati közreműködésével öntudatosan és felelősséggel alakítsa ki a maga egyéniségét, s egyszersmind a kegyelemhez való hűségével Isten tetszését nyerni el.