Mit tenne ma Jézus?

Nagy köd van, nem látunk.! Az élet csak nem minden területén, még mindég jobban és jobban ködösítenek, még jobban fátyolozzák az Isten arculatát, s terveit.                                                                                                     Keresztyénség? Máz lett, mázzá gyúrta a politika, — a pogány világrendnek, a rangnak és a pénznek a csomagolópapírosa, elnéző, türelmes passzivitás, az isteni jogokkal való visszaélések fedezeti bástyája, kiszorított névleges, hatalom, defenzívába került offenzíva, a világ száműzöttje. S az Úr szomorú haraggal nézi a szent műve mögött folytatott világkereskedelmet, száműzött Anyaszentegyházát.                 Merre hát, kihez? Utat keres a világ s gyertya, mécs-, lámpavilágítások mellett / nélkülözve az igazi VILÁGOSSÁGOT /keresi az emberi tudákosságoktól bebozótosodott földön a napfényben ragyogó örökvezért, Jézus Krisztus helyett, — maguk pártok- és osztályérdekeinek szolgálatára alkalmas bálványok, aki után aztán önérdekből igazodhassanak az emberek. Keresik és igazság helyett jogot, szeretet helyett tisztelettel igyekeznek pótolni és gyógyítani a társadalom mély sebeit s a nélkül mennek tova Jézus mellett, hogy csak meg is nézték, hogy csak meg is kérdezték volna: ki vagy, mit akarsz?…
Pedig amíg nem teszik fel ezt a kérdést, amíg nem keresik meg ennek a feleletét Isten kijelentései között, addig hiába minden gazdasági, technikai, politikai tudomány, mert semmiféle fehér, vörös, vagy fekete átfestésekkel nem lehet szemfényveszteni tovább az öntudatosuló s az igazságtalanságok ökölcsapásaitól, Trianonoktól sújtott emberiséget, a világ népeit. kisegíteni a pácból, helyes kerékvágásba terelni.
Jézus kell, mert a mai kor betegségét nem a test, hanem a lélek, — a mai nyomort nem a szükség, hanem a bőség szüli, mert ma van, ismétlem: minden van, élelem, ruha, pénz, lakás, csak épp szív, keresztyén lélek nincs s ezért áll félrebillenten a mérleg — kinek fent… kinek lent…
A mai nyomort nem az szülte, hogy nem termett, hanem hogy csak egyesek arathatnak, csak egyesek takarhatnak, egyesek élhetnek, a — „győzők”…
S ezért mondom, hogy nem a test, hanem a lélek beteg, beleesett az önzés tébolyába és őrjöngésében egyre többet, sokat, mindent akar… Mindent és mindenáron! — a más vérén is, ha — lehet…/ az Édenkerti, Sátáni súgáshoz igazodni, minden áron::”olyanok lesztek, mint az Isten” / Móz.I-könyv-3:5.v./                                                                                                                  
Ha nem teremne, ha nem volna, akkor mentené a világ ínségét és nyomorát minden ember előtt a terméketlenség. De van, terem a föld, a műhely, a gyár, a gép, az ember, az állat s van minden és épp ez a „van”, ez az egyénen kénti, családon kénti, kartellen kénti, országonkénti „jogos”, de „igazságtalan” van, ez a sok-sok féle kis és nagy Trianon fertőzte meg a világ, a társadalom s az egyén lelkét…

 Ez, hogy egynek kettő, három-tíz-száz… másnak egy se… Egyiknek minden, ami jó, másiknak minden, ami rossz. Egyiknek felesleges is, másiknak szükséges se… Egyiknek kalács is, másiknak kenyér se… Egyiknek minden, másiknak semmi… Ez minden forradalomnak, bűnnek s lázadásnak a lélektani gyökere, ez a félrebillentett mérleg. S ezt a jogrendbe bujtatott s világszerte uralkodó igazságtalanságot kell kivetkeztetni, mert így megfertőzi és elhiteti — mint az Úr mondta — még az igazakat is

-,-,-,,,,,,-,-,-,,-,--,-,--,-,

HÁT VALAHOGY TALÁN így TENNE MA Jézus!!!

Intené azokat, akik csak kapni szeretnek, hogy tanuljanak meg adni is! Intené az uralkodókat, hogy tanuljanak meg szolgálni is. Intené a bővelkedőket, hogy osszanak a szűkölködőknek. Intené a vendéglátókat, hogy akiknek sok van, hívják asztalaikhoz azokat, akiknek semmi sincs; s ha nem, akkor — megdézsmálná a világot: azaz eltörölné az egész mai pogány jogrendet s helyére állítaná az istenit, a testvérit, a krisztusi világrendet, megadná mindenkinek a lakást és a megélhetéshez szükséges minimális földet és foglalkozást, a világ csúcsaira nem az észt, hanem a szeretettel telt áldozathozatalra képes szívet tenné —
Uralkodóul,a világ régi mércéi helyére a szükség mércéjét állítaná, megszüntetné a több állások, több üzletek, több jövedelmi forrásokat, apasztaná és oly középarányosra állítaná a munkaidőket, hogy mindenkinek jusson munka is a megélhetéshez és idő is az elmélkedésre, tanulásra, fejlődésre. a nőt visszarendelné a világból az ő otthonába — anyának, a gépeket akként foglalkoztatná, hogy annak haszna ne az emberé, hanem az emberiségé legyen,
Megtiltaná bármi cím alatt is elperelni azt a földet, vagyont, műhelyt, otthont, életalapot, amely a megélhetés minimuma,  maximálná és minimálná úgy a jövedelmeket, mint a vagyonalapokat, hogy se a túl sok, se a túl kevés ne kísértse a lelket,
Új gárdát szervezne a papság mellé: a világi apostolokat, nem hazavárni, hanem felkeresni az eltévedt juhokat, új rendházakat szervezne a szegények és elhagyottak, nem az egészségesek, hanem a betegek, nem az igazak, hanem a lelkileg csonkák-bokák felkarolására,
a sok-sok zárva tartott templomot nyitva tartaná, ahol a nép lelki- és erkölcsi nevelésére és Isten dicsőségére szóló előadásokat, filmeket, színdarabokat adatna, hogy az emberek ne a kaszinók, kávéházak és kocsmák rossz levegője és szelleme alatt sínylődjenek, hanem Isten házában emelkedjenek, fejlődjenek, mert a templom nem becsukásra, hanem nevelésre — iskolául és a lelkek menhelyéül adatott fejlődni az Isten-képmásságig, az egyházi vagyon maximumon felüli jövedelmeit a papság helyett az Egyház, illetve Isten szent céljaira fordíttatná, a papságnak —
A nép érdekéhen gyakorolható — közjogot adna, a világ párisi, moszkvai, genfi és sok-sok tanácsai helyett megszervezné az Egyház elnöklése alatt a nép és Isten céljai szerint tanácskozó  keresztyén főtanácsot, a nemzetközi kérdések — nem vallási, hanem társadalmi — eldöntésére, a világbéke fenntartására megszervezné Krisztus hadseregét, — Az egy akol s egy pásztor megvalósítására pedig a keresztyén világuniót, s visszavezetné az emberiséget ahhoz az akolhoz, amelyiket mindenféle és kölcsönösen téves és bűnös eszmék hatása alatt elhagyott, — csakhogy ebből az okból a testvériség érdekében törölné a rangot és a pénzt, végül testvéresítené az egész világot — az Ő Szent Szíve és mindeneket megbocsátó Szeretete által.