A VILÁG VILÁGOSSÁGA                                                                           ''Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.'' (Ézsaiás 60:1)

A kereszténység társadalmi kapcsolatok révén kerül érintkezésbe a világgal. Mindenki, aki már részesült az isteni világosságban, árassza azt azoknak ösvényére, akik nem ismerik az élet Világosságát... A Krisztus kegyelme által megszentelt társadalmi erőnket fejlesztenünk kell, hogy lelkeket nyerjünk meg a Megváltónak. Hadd lássa a világ, hogy nem foglalnak le önző módon saját érdekeink, hanem arra vágyunk, hogy másokkal is megoszthassuk áldásainkat és kiváltságainkat. Lássák, hogy vallásunk nem tesz közömbössé vagy szőrszálhasogatóvá. Mindazok, akik vallják, hogy megtalálták Krisztust, szolgáljanak úgy, ahogyan Ő tette az emberek javáért. Ne legyen rólunk a világnak olyan benyomása, hogy a keresztények bús, örömtelen emberek. Ha tekintetünket Jézusra szegezzük, meg fogjuk látni a könyörületes Üdvözítőt, akinek arcáról fény árad ránk.

Ahol az Ő Lelke uralkodik, ott béke lakozik. Ott öröm is lesz, mert az Istenben való nyugodt, szent bizalom él a szívben. Krisztus örvend, ha követői megmutatják, hogy bár emberek, de az isteni természet részesei. Nem szobrok, hanem élő férfiak és nők. Az isteni kegyelem harmatától felfrissült szívük megnyílik, és kitárul az igazság Napja előtt. A rájuk áradó világosságot visszatükrözik másokra a krisztusi szeretettől fénylő tetteikben. A szentek és mártírok hitvallását megörökítette a krónika a későbbi nemzedékek áldására. A szentség és rendíthetetlen becsületesség példaképeinek története fennmaradt, hogy bátorságot öntsön azokba, akiknek ma kell bizonyságot tenniük Istenről. Nemcsak önmagukért kapták az erőt és az igazságot, hanem hogy általuk Isten ismerete bevilágíthassa a Földet. Ha Isten e nemzedék idején is adott szolgáinak világosságot, akkor azt árasztaniuk kell a világra. Olyan csatornákká kell válnunk,

MÁJUS 3.  A nem hiábavaló fáradozás 1Korinthus 15,58 Nem szeretünk hiábavaló, tartalmatlan, céltalan, semmit érő munkát végezni. Ha előre tudjuk egy feladatról, egy munkakörről, hogy ilyen, akkor vagy bele sem kezdünk, vagy csak erős kényszerek hatására vágunk bele. Ilyen esetben nem könnyű megúszni valamilyen lelki-szellemi torzulás nélkül.                          Az „Úr munkájával kapcsolatban pontosan az a lehetőség tárul elénk, ami egyébként az életben gyakran nem: értelmes, tartalmas, van célja.                        Az Igében jól használható válaszokat találunk néhány kérdésre e téma- körben. A kérdések: Mi az Úr munkája? Miért nem hiábavaló? Milyen jellemzői vannak az ilyen munkavégzésnek? Az Úr munkája – amit az ember végezhet – a szótár szerint: „az a megbízatás, amelyet az Úr adott”. A teljes Szentírás alapján mondhatjuk, hogy a kétkezi karbantartó és fenntartó munkától a főállású lélekmentésig nagyon változatos ez a lista. Bármi legyen is, ha a megbízatás az Úrtól van, akkor azt emelt fővel, szolgálatként végezhetjük. Kereshetjük, és meg is találjuk benne a szépséget, értelmet, örömet – legyen bármilyen fárasztó vagy egyhangúnak látszó. Miért nem hiábavaló? Azért, mert Jézus szavai szerint az Atya megbecsüli a Krisztusnak végzett szolgálatot. A korinthusi levél megelőző szakasza alapján azonban hozzátehetjük: azért sem, amiért a Krisztus-követő ember egész élete nem hiábavaló, különösen nem céltalan vagy értelmetlen. Tudjuk, hová tartunk, mi vár ránk. Nem csupán néhány évben vagy évtizedben gondolkodunk, hanem az örökkévalóság távlatában. Amikor pedig az ember is- meri élete célját és értelmét, minden (munka és feladat) más megvilágításba kerül. Ezek után helyénvaló odafigyelni az ilyen munkavégzés és munkát végző ember jellemzőire is. Napjaink tapasztalata, hogy pusztán a szakértelem nem biztosítja az eredményességet, különösen így van ez hosszú távon. Szükséges hozzá a megbízhatóság, rendíthetetlen jellem és erkölcs. Így van ez az Úr munkájában is. Szakértelem és megbízható, hiteles jellem. Ilyen hát- térben van igazán értelme beszélni a kitűnőségről. Az ember így lehet kitűnő és így végezhet kitűnő munkát. Ennek van jelene, elsősorban talán azért, mert Isten áldása van rajta, és van jövője, mert a figyelmet Krisztusra, a fő megbízóra tereli. Keresztyén munkaadók: értelmes, az örökkévaló célokat is figyelembe vevő feladatokat, munkaköröket érdemes létrehozni és kínálni! Keresztyén munkavállalók: sokat segíthet, ha munkánkat mindig úgy végezzük, mintha az Úrnak szolgálnánk! Imaáhítat: Imádkozzunk a hívő szülőkért, hogy példamutató élettel istenfélelemre tanítsák gyermekeiket! – 5Móz 6,6–7

-,-,,,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,--,-,