Jer 17, 5-10., Lk 16,19-31
Lk 16,19-31
Ábrahám így felelt: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”
Én vajon hallgatok a prófétákra, Jézusra? Meg akarom hallani az üze­netet? Vagy csak azt hallom meg, amit szeretnék?
És mennyire figyelek oda másokra? Meghallom amit a párom, gyerekeim, szüleim, testvéreim mondanak? Azt hallom, amit üzenni szeretnének?
Jer 17, 5-10
Jeremiás elég keményen szól. Én így fogalmaznám meg az üzenetet, amit értettem belőle:
Bízzunk egymásban bátran, de egyenrangúként bízzunk. Vehetünk példát másokról, de ne helyezzük őket magunk fölé, ne istenítsük őket. Ne hozzájuk mérjük magunkat, hanem az egyetemes isteni mércéhez. Csak Isten van felettünk, mindenki más egyenrangú velünk. A mércének kell tehetségünkhöz képest megfelenünk, nem embertársaink elvárásainak. Ezért ne másokhoz képest, vagy mások szemével mérjük magunkat! Hogy ki különb, az úgyis csak felülről látható, a szívekbe, vesékbe látó szemmel.

[Rauscher Anna, Budapest]

Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
Ézsaiás 57:15
kép: Lelkiismeret! Hol késlekedsz?
Milyen sok a gonoszság a földön és ennek minden ember valamilyen módon a szemlélője, és cselekvője is. A bűn elhatalmasodik az életünkön, kinek kevesebb, kinek több jut. Isten látja mindezt, és az ige mondja az ő lelke köztünk van, és hajlandó megbocsátani.
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán. Az Út orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy ki irtsa emlékezőteket a földről.
Zsoltárok 34:16-17
Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik, az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
Zsoltárok 32:10
A legtöbb embert figyelmezteti a Szent Lélek a bűnre, ezt nevezzük lelkiismeretnek, csak annak nincs aki elvetemült gonosz ember, mert a Lélek azt elkerüli. A bűnnek előbb utóbb egy megrontott szomorú élet lesz a következménye, és aki még idejében észbe kap és Istenhez fordul, Ő megkönyörül rajta és megsegíti. Az Atya szíve irgalmas és megbocsátó, legyünk mi is olyanok. Már maga az a tény, hogy értünk adta oda gyermekét, az is a megbocsátás és a szeretet kimutatása, mert különben elveszettek lennénk. Köszönet és hála ezért.