MÁJUS 16.  Aki mindeneket magához von Ézsaiás 14,28–32; 15,1–9 A Filiszteusok és móábiak régóta ellenségei Isten népének. Azt, hogy év- századokon keresztül közel voltak Isten népéhez, nem az Úr megismerésére, hanem ellenségeskedésre használták fel egy asszony, a moábita Rúth kivételével, akinek Krisztus földi családfájában is helye lett. Mindannyian abban a világban élünk, amelyet Teremtője szeretete övez, noha sokan erről még nem vesznek tudomást. Istennek úgy tetszett, hogy megváltott emberei legyenek azok a hírvivők, akik Uruk akaratát megosztják azokkal, akik a kárhozat felé tartanak. Amikor Isten kiadja a parancsot, lejár a kegyelem ideje. Azon a napon a most olvasott igeszakaszban foglaltakhoz igencsak hasonló módon számol le végleg az Úr az ellenségeivel. Valaha mi is az ellenségei voltunk, ma már gyermekei vagyunk, mert még idejében megértettük hívását. Harcok, esetleg megaláztatás ma is érhet minket. Ezektől való aggódásunkban legyen biztatásul Urunk választottainak szóló ígérete: „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!” (Zak 2,12b) Ma vajon kinek kínálja fel kegyelmét Urunk általunk? „Hitre talált a mi bizonyságtételünk” 2Thesszalonika 1,1–5.11–12 A mögöttünk álló héten igetanulmányaink során többször olvastunk, gondolkodtunk a bizonyságtételről. Semmiképpen ne feledjük azonban, hogy a mennyországot csak Isten növelheti lakosokkal! Más szavakkal: a meggyőzés, hitébresztés, megigazítás munkája Urunk hatásköre. Ez azt jelen- ti, hogy nem emberfeletti teljesítményeket vár, hanem emberi szavakba és tettekbe öntött híradást az igazságról. A többi a Szentlélek munkája az emberi szívekben. Istenünknek határozott terve van afelől, hogy kik azok, akiknek rajtunk keresztül ajánlja fel kegyelmét. Ezek az emberek általában azok, akik valamilyen szempont – életkor, lakóhely, érdeklődés, rokonság – alapján hasonlítanak hozzánk. Pál első Thesszalonikai tartózkodása alkalmával is szokása szerint azokat az embereket kereste fel a zsinagógában, akikkel közös háttere alapján beszélgetést kezdhetett (ApCsel 17,2). Az Isten beszédének világos és hiteles feltárása meghozta eredményét: a megszólítottak közül többen hívőkké lettek. Mások, akik sértve érezték magukat, hamis vádakat koholva elűzték Pált és társát a városból. Az igazságot azonban, amely gyökeret vert a szívekben, nem űzhették el sem akkor Tesszalonikából, sem a te szolgálatod nyomából. /