Szívünket egyesítsd

( Popovics Mária)

Krisztus, égi nyugalom,

Kéklő legfőbb jóság,

A szívünket egyesítsd

Örök állandóság.

Fogadj, kegyelmed ragyog,.                                       

 Országodba minket.                                                 
 Te, kit korbács szaggatott,.                               
 Hitünk egyesítsed.

Fénylő, egyetlen napod.                                        

Üdvösséget áraszt.                                                
 Adj meleget, Krisztusunk,.                                   
Lelkünk tavaszának.

A mi széttört sugarunk.                                            

 Magadhoz emeljed.                                        
 Meglelhessük új napunk.,                                     
 Egyesülve benned.

Krisztus, égi nyugalom,.                                          

 Fénylő legfőbb jóság,.                                    
 Percünk hisz csak benned él,.                                
 Örök állandóság.

Dallam

( Balla Csenge Mikolt)

Uram, legyek egy dallamod

Mely ismeretlen pásztorsípból terjed.

Hegyekre dőlve hallgatod,

Mint csobbanást, mely megtöri a csendet.

Megcsillan

( Karsay Kinga)

Ahogyan ezüst tű zöld bársonyba öltve

Fut a fényes patak, megcsillan a csöndje.

És egymásba ölti partján a fenyőket

Hozzá a csillagát virágos mezőnek.

Mint vetélő-tűje fényes gondolatnak

Hogy egymásba fűzze, mi külön szakadna.

Úgy ragyog a Szándék, ember-szívbe rejtve

És virágzó réten megcsillan egyszerre.

Szeretet

(: Koncz Gábor)

Energia, fémek párája csak:

Távolabbra suhan az anyag.

Elérheted végső lényegét?

Széjjelfoszlik, ha érintenéd.

Mi mozgatja? Egy végső akarat?

Gyémánt kemény, és tovább nem hasad.

Az életünk tűnő árny csupán,

Elfutó rajz homályos burán.

Öröm, bánat száll és kavarog

Ki őrzi meg a pillanatot?

Míg sugárzik a fényen túli fény,

A Szeretet a világ üvegén.