(: Porcsin Lívia)
Arra kérünk, Isten, hogy lobbanva járd át
Azt is, ami átok, s szentelő imádság.
Azt is, ami jótett, azt is, ami vétek
Azt is, ha káromlás hívna mégis Téged
Türelmetlen: hol vagy? Istenem, nem látod,
Hogy vet a
tagadás az emberre jármot? Hogy aki elfutna, csak Hozzád menekszik
Önmagára sújt, ha ellened cselekszik.
Aki ellenszegül, s az is, aki térdel.
Mindenhogyan, Isten, csak Tehozzád ér el. Hitvesünk mosolyát, gyermekeink álmát.
Tavaszi szellővel, Istenem, Te járd át.
Ötvözzed, a lelkem viharok tüzében.
Legyél velem nappal és a sűrű éjben. Öröm-kacagásban, hulló könnyben itt vagy.
Nemcsak bajban, gyászban: szüntelenül hívlak.
Mindenütt
( Koncz Gábor)
Olyan vagy, Uram, mint a sűrű zápor,
Vagy csillag-rengeteggel int a távol.
Mint mezőn a fűszál, olyan vagy,
Mely egyszerre harmatot ragyogtat.
Nap tüzén és erdeid árnyékán.
Mindenünnen
körülveszel némán. Te ragyogsz a földön és az égen,.
Lélek tükrén és a falevélen.
Dicséretedre himnuszok
teremnek.
S karcsú ágat hajlítasz, a csendet.Hogyan hirdesselek?
( Bőzsöny Ferenc)
Erdő kérdi az Úrtól:
- Hogyan hirdesselek?
- Hirdessen némaságod,
Tisztásodon a csend.
Patak kérdi az Úrtól:.
- Hogyan hirdesselek? - Hirdessen vízesésed,.
Mely megdördülve zeng.
És térdre hull az ember:.
- Hogyan hirdesselek? - A Példa él. Hát vedd fel,.
S hordozd keresztedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése