2012. május 11., péntek


ROZSNYAI ERVIN   Megváltó
Dr. Kenéz Ferenc tiszteletesnek

Egyszer eljön:
mint hegyek a hajnali szélben,
vállán hozza majd
az ébredõ napot,
s jóreggelttel köszön
mindannyiunkra.
De nem jön ám csak úgy,
amikor éppen kedve tartja,
nem jön, amíg nem szólítjuk
csillagremegtetõ szóval,
amíg körül nem ültetjük a földet
vas verte sebekkel,
dühökkel, iszonyatokkal,
gyermeksirató fájdalommal,
amíg el nem szánjuk magunkat,
hogy méricskélés nélkül követni fogjuk,
keresztre bár, vagy azon is túl,
s ha százszor megfeszítik,
föltámasztjuk szívünkben
százegyedszer is.
Uram, eljött már az este…


SZAKÁLI ANNA Gyémántrezzenésű fények
Gyémántrezzenésű fények hullottak ránk,
míg halkan duruzsoltuk esti imánk.
Ott fenn, az égig érő szirtek tetején
hova lelkünk szállt, csak mi voltunk, te meg én.
Csak mi. Akik szédítő magasra vágytak.
Felrepítettek az el nem mondott vágyak,
hogy ott, bűnöktől, világ szennyétől távol,
ahol nem a test, de az értelem lángol,
ott leljen békére a megfáradt lélek.
Ott a remény, és ott vár az örök élet…


Ady Endre: Szakíts, feledj!
 Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgysem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!...
 Bolondság volt ez is, mint minden.
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után!...
 Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes,
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése