Szent-Gály Kata  Domonkos – A kegyelem

Te soha többé nem lehetsz nyugodt
S nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
Mert beléd hullott az Isten vetése
És azt kitépni nem lehet,
- vagy nem mered,
mert érzed, éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy soha nem kapálod,
Hogy letaposod a kihajló ágat,
Hogy nem öntözöd,
Hogy szinte gyűlölöd,
- de harmat is van,
és néha, akaratlan meglep.

És valahogy elindul benned
Egy gondolat, egy szó, egy jó barát, egy semmi - -
A amit már kezdtél elfeledni
Vagy letagadni: duzzad, újra él.
A gyökér
A mag,
Beléd szövődik és szállá fakad
És vakmerő kalandra bátorít:
Kilépni önmagadról,
Az átlagosból,
Komolyan venni azt, amit hiszel.

Tulajdonképpen miért nem kezded el?

Fuchs Éva :   Ima

Irgalmazz a vétkeseknek!
Adj erőt,
felégetném a zöldellő mezőt,
adj lángot tüzemnek,
értsem azt, mit a szikrák üzennek,
adj értelmet földi valómnak,
adj testet a reménynek,
oly édes az enyészet,
szavaim koppanva kemények,
rög temet, kereszt jeltelen jelez,
pusztulni születtem, de célom, nem ez,
firkálok remegő-reszkető ujjakkal,
azután a „görbe-görbe” betűket szélnek eresztem.

Istenem! Adj értelmet a létezésnek

Füle Lajos:  Pünkösd fényében
 Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.
 Az Ige, mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.
 Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
KI - érte mit se várván -
megváltott vére árán

ISTENNEK, az ATYÁNAK.

Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád. Evangélium.

Gyönyörű vagy. Semmit se értek.
Csak jóság van, és nincsenek nemek.

Újra és újra sírok. Nem miattad.
Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak.

Szállást adtál egy éjszakára;
megszálltál mindörökre.

(Pilinszky: Levél)