Jókai Anna Ima teliholdkor

Feszül a bőr a Hold dobján
virágot színlel a bojtorján
lüktet a szív, a dobverő pereg
vitustáncban rángnak az emberek
folyók és tengerek
álnokul dagadnak
kevés a foganatja
Uram a szavadnak

mint a hangyaboly
álmában is nyüzsög a város
elszabadul minden
ami józanul káros
Uram lásd be
az őrület ragályos

Telihold éjszakáján
regulázz meg engem
ámokfutóvá ne váljon
ledöngölt szerelmem.

Noé .                                                                                            Csak esett az eső már napok óta..., már hetek óta!...
Bárkába menekült be nyolc ember, rengeteg állat...
Tengernyi szenvedés, tenyérnyi remény...
Most még a ború; holnap szivárvány,
galamb hoz csőrében friss olajágat.

William Blake A MÁSOK BÁNATA

Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?

Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?
Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.

S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sújtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:

Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?

S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.

Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.

S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.

Ámós próféta
 Csend van és béke a nyáj körül... Valami nógat itt belül,
Valaki szóra ösztökél; hallgat a nyáj, a csönd beszél...:
 ...Fáj paloták nagy nyugalma, naponként való lakodalma;
árnyékában szép falaknak koldus örülne két falatnak...
 ...Szomszéd nép közt nincs egy barát, amelyik ne uszulna rád,
amikor épp bajba kerülsz...  Mint ingoványba, úgy merülsz
el lassan, jön ítéleted; bűnt szaporít csak itt életed.  (Á.E. 2006.VII.)

Gáspár András   Ima

adj mosolyt arcomra borúsan ébredõ hajnalon,
és tedd, hogy fertõzzön a tõled kapott mosolyom

adj ételt mindig csak annyit mi éhségem elveszi,
és tedd, hogy étvágyam ne vehesse el senki

adj nyugalmat elviselni mit tesz a sok arctalan,
és tedd, hogy aljasságuk mégse tûrjem harctalan

adj örömöt más örömébõl, ha õ nem adna is,
és tedd, hogy szívem ne legyen sem irigy, se hamis

adj békés csöndet este, ha tudatom álomba hull,
és tedd, hogy ébren se legyek soha álomtalanul

adj és kérlek ne kérj cserébe semmit,
én kérés nélkül adni akarom
amivel tartozom, és egyben, semmint
elaprózni, én magamat adom