Mt 6,1-6.16-18
Jézus azt a tanácsot adja, hogy ne tegyük társadalmi eseménnyé azt, ami személyes.
Az ünnepek titkának személyes megfejtéséhez segít bennünket az, ha ezt az üzenetet feldolgozzuk.
Személyes dolgaink mindig titkot is rejtegetnek, melyhez a hozzáférés csak személyesen lehetséges.
Maga a spiritualitás is nagy titok, melynek megfejtése átsegít bennünket az ismeretek területéről a valódi tudás világába.
A mi egyik legnagyobb életfeladatunk a szeretet titkának megélése – ez leghőbb vágyunk is.
Az út ehhez, ha megvilágosodik számunkra az, – kegyelem által – hogy ISTEN már előbb szeretett engem személyesen, mint én Őt. Ez olyan intim kapcsolatot teremt közte és köztem, ami el nem múló boldogsággal ajándékoz meg, és amit én – ennek tudatosulása után – viszonozok azáltal, hogy szeretek. Ebből fakadóan nem is tehetek már mást.
Most már a jézusi főparancsok alapján tudok élni.
Tehát meg kell világosodnia bennem annak, hogy nekem személyesen ISTEN nel van dolgom. Amit teszek, majd vele kell elszámoljam akkor, mikor eljő annak az ideje.

[Tőkés László, Székesfehérvár.)

Ne félj! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
A ki megbocsátja minden bunödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Zsoltárok 103:2-4
Óh, milyen jó ezt olvasni, hála neked Uram. Hányszor leírattad, hogy milyen irgalmas vagy hozzánk.  A te angyalaid őriznek minket minden cselekedetünkben, és a te jobbod van felettünk.
Az Úr angyala tábort jár az ot félők körül és kiszabadítja őket.
Zsoltárok 34:8
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sót megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.
Ézsaiás 41:10
A bátorító szavakat azért íratta le Isten, mert tudta nekünk ez ad erőt. Bízzunk benne és mondjuk el nap, mint nap, hogy a gonosz hallja. Ha a hitünk erős valljuk meg az igéket és bízzunk Isten megtartó erejében. Imádkozzunk egymásért, mert a szentek imája meghallgattatik. Dicsőség a Királynak, aki értünk halt meg, Jézus Krisztusnak, de feltámadott és ott ül az Atya jobbján. Nem egy halott Isten az, akiben bízunk, hanem egy élő Isten, akinek ígéreteiben bízhatunk.

Ő lehajolt és felemelt

 „Egy szamaritánus pedig, aki úton volt, hozzáérkezett, és mikor meglátta, könyörületességre indult" (Lk 10,33).

Amit egy tehetetlen bűnös nem képes megtenni, azt megteheti Megváltónk. Az Úr Jézus úgy jött, mint a bűnösök barátja, így hát segít a bűnösöknek, hogy közeledhessenek hozzá. A mi közeledésünket is csak az teszi lehetővé, hogy előbb Ő közeledett. Így vált számunkra elérhetővé a mennyek királysága. Emlékszem, egyszer egy hívő testvérrel beszélgettünk a lakásukon. Felesége és anyja az emeleten tartózkodtak, fiacskája pedig velünk a nappaliban. Egyszerre csak a kisfiú felkiabált az anyjának, és kért tőle valamit. „Itt van fent - hangzott a válasz -, gyere fel érte!" De a gyerek így szólt: „Nem bírok anyukám, nagyon messze van. Kérlek, hozd le nekem!" Valóban, a fiúcska nagyon kicsi volt még, a lépcső pedig túl meredek. Lejött tehát az anyja és lehozta, amit kért a gyerek. Éppen ilyen a megváltás is. Úgy tudott csak segíteni rajtunk, hogy Ő jött hozzánk. Mi bűnösök sohasem közeledhettünk volna hozzá, de Ő „lejött a mennyből", és minket felemelt.