Odaszánás

 „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vaskemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek neki örökös népe" (5Móz 4,20).

Sehol, sem az Ó-, sem az Újszövetségben nincs elválasztva egymástól az élet odaszentelése és a megváltás. A kettő között bensőséges kapcsolat áll fenn, és sehol nem találjuk az egyiket a másik nélkül. Pál apostol nem várta meg, hogy börtönbe jusson vagy vértanúságot szenvedjen, hanem már jóval előbb felajánlotta magát Istennek. Egészen pontosan megtérésekor, a damaszkuszi úton. Istennek nem az a terve, hogy népe évekig várjon - esetleg valami különleges áldásra -, míg végre teljesen átadja magát neki. Amikor Ő megment egy népet, igyekszik őket meg is nyerni. Megadja a megváltást, de viszonzásul odaszentelődésemet kívánja. Olyan csodálatos ajándékot adott, hogy szenteljem magam oda!

MÁJUS 28.  A kegyelem terített asztala Ézsaiás 25 Mint ahogy az eget elborító koromfekete felhők résén áttör a napsugár, úgy ragyog fel nekünk egy hatalmaskodó városra s a gőgös Móábra kimondott ítélet közepette meghirdetett üdvlakoma képe. Hány sorscsapás alatt senyvedő hívő merített már vigasztalást e szavakból! Minket is kiemel csüggedésünkből, reménytelenségünkből a bennük rejlő isteni szeretet. Az Úr által készített szabadítás nemcsak egy-egy bajunkból ment ki földi életünk során, hanem kivált minket a halál fogságából is, mégpedig örökre, hogy végül a Bárány ünnepi asztalához telepítsen minket. A földi szenvedés önmagában nem jogosít fel egyikünket sem arra, hogy a meghívottak közé soroltassunk. A Szentírás egészéből egyértelműen kiviláglik, hogy az áhított meghívás csak azokat a szenvedőket illeti meg, akik itt e földön az Úr Jézust hittel elfogadják, benne bíznak, néki engedelmeskednek, s hozzá mindvégig hűségesek maradnak. Ezért legyünk bölcsek, és most, amikor még szólít az Úr, erősítsük meg, vagy pedig rendezzük végre vele való közösségünket! „Ó, add, hogy egykor részt vegyünk a Bárány vacsoráján!” A Szentlélek gyümölcse: a szívesség és a jóság 2Sámuel 9,1–7 Az ószövetségi kor sokszor elborzasztó történetei között üde színfolt ez az ige, amely igen alkalmas elvont újszövetségi igazságok gyakorlati szemléltetésére is. Mindaz ugyanis, amit és ahogy Dávid a mozgássérült Méfibóset érdekében tesz, a Szentlélek két gyümölcsének, a szívességnek és a jóság- nak a jelenlétére utal. A mindennapi élet körébe tartozó udvarias megnyilatkozásoknál – például valaki előreenged a sorbaállásnál – minőségileg több a szívesség. Kézzelfogható szeretet, a készséges segítés; amit nem vagyok köteles megtenni, de örömmel teszem, a viszonzás elvárása nélkül, úgy, hogy könnyű legyen a másiknak elfogadni, mert nem kelti benne a lekötelezettség érzését. A szívesség édestestvéreként jelenik meg a hívő ember életében a jóság. – A szívesség inkább a lelkület jellemzője. A jóság ezzel szemben a magatartást és a cselekvést minősíti. A szívesség energiát ad a jóságnak. Ebből a meggondolásból arra következtethetünk, hogy a jóság tetté alakított szívesség. „Úr Jézus, bőven add nekem Az irgalomnak lelkét, Hogy kész örömmel fölvegyem A fáradt szívek terhét!”