János 3:16-17
Mennyire szereti Isten az emberiséget, hogy ilyen áldozatot adott értünk. És milyen szomorú, hogy az embereket a gonosz félrevezeti, mert nem értenek az egészből semmit. Nagyon kevesen tudnánk ezt megtenni, még akkor is ha igaz emberekért kellene adnunk gyermekünket, hát még bűnösökért. Jézus pedig vállalta nem csak a halált, de a megalázást, fájdalmakat szenvedést is. Mik vagyunk mi emberek, hogy ezt megérdemeljük? Drága kincsek vagyunk az Atyának és ezért hálával tartozunk.
Nem csak azért kell a parancsait megcselekednünk, hogy üdvözüljünk, hanem, hogy Istennek örömet szerezzünk az engedelmességünk által. Mert micsoda különbség az, ha a gyermekünk azért fogad szót mert fél, vagy azért mert szeret minket, tisztel minket és ezért örömöt akar nekünk szerezni. Mert fájna neki amikor szomorúnak lát minket.
Isten is Jézus is sokszor szomorú. Vajon eszünkbe jut ez amikor rosszat cselekedünk?
Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus által, akarata és tetszése szerint,hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.
Őbenne van-az ő vére által- a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is,:kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.
Efezus 1:5-8
Áldunk és magasztalunk Atyánk ezért a döntésedért, hála és dicsőség neked, mindörökké, ámen.Kérünk téged, hogy akik felé szolgálunk ne magunkért hanem ő magukért mutasd meg magadat az ige által. Jézus Krisztus munkálkodj a Szellemed által, hogy azok a magok amiket elhintünk jó földbe essenek.Uram rombold le a gonosz munkáját, és ne engedd,hogy emberek az ő fogságában vergődjenek.
dicsőségének gazdagsága szerint
„Azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a
vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül" (1Kir 17,14).
Isten azért
helyezett minket a világba, hogy Őt képviseljük, és bizonyságot tegyünk
hűségéről. Magatartásunknak, szavainknak és cselekedeteinknek egyaránt arról
kell tanúskodniuk, hogy egyedül Ő megélhetésünk forrása. Azt a parancsot kapjuk
tehát, hogy - főleg ami a pénzügyeket illeti - legyünk a szó valódi értelmében
függetlenek az emberektől, és támaszkodjunk maradéktalanul Istenre. Ha itt
meggyengülünk, megraboljuk a neki járó dicsőségtől. Mint Isten szolgái,
kötelesek vagyunk rámutatni forrásainak bőségére. Attól se féljünk, hogy az
emberek majd gazdagoknak látnak! Ezzel nem hamisítjuk meg a valóságot, és
becsületesek is maradunk. Tartsuk titokban anyagi szükségeinket, még ha ezért
környezetünk arra a következtetésre jut is, hogy jól megy sorunk. Közben
meglehet, hogy semmink nincs. Ő, aki titkon néz, észreveszi szükségeinket, és
betölti azokat, mégpedig nem korlátozott mértékben, hanem az „Ő dicsőségének
gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19). Nyugodtan merjük
nehézzé tenni a dolgot Isten számára, hiszen neki nincs szüksége a
segítségünkre ahhoz, hogy csodát tegyen.
-,-,,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-
Mélység mélységet hív elő
„Mélység mélységet hív elő" (Zsolt 42,8).
Csak a mélység tud
felelni a mélységnek. Semmi, ami sekély, nem képes erre. Csak ami bennünk előbb
mélyre hatolt, az tudja kielégíteni mások mélyebb szükségleteit. Segíteni
azoknak, akik mély vizeken mennek éppen keresztül, csak akkor tudunk, ha mi
magunk is jártunk már hasonló mélységben. Van tapasztalatunk Isten titkos
munkájáról, vagy csak annyink van, amennyi kívülről látszik? Sokan sekélyesek
közülünk. Úgy látszik, külsőleg növekedünk, belső tartalékaink nincsenek. Ha
felszínesen élünk, esetleg nyújthatunk némi segítséget a szükségben lévőknek,
de ennek hatása hamar elillan. Amiben igazán szükséget szenvednek, abban nem
leszünk képesek segíteni nekik. Pál tizennégy hosszú éven át nem fedte fel egy
titkát, de milyen nagy áldást jelentett, amikor végre mégis leírta! Miközben
Isten a mélységekben szól hozzánk, olyan kincset nyerünk, amelyet megoszthatunk
másokkal is a megpróbáltatás órájában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése