-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Ha te száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt, akkor üdvözülsz. mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.
Róma 10:8
A hitünk szívbéli, és erős, így megtartó, Szánkkal pedig valljuk ezt amikor megtérünk. Amit hall az Atya, hall Jézus, és a mennyben az angyalok is örvendeznek. De hallják a földön is azok akik tanúskodnak, és hallja a gonosz démonaival együtt, hogy Istent fogadjuk el Urunknak. Ami jó mert tudja, hogy semmi közünk hozzá többé. Ha a hitünk erős ez így is marad, de vigyázni kell mert résen van,figyel, hogy mikor tudjon minket támadni.
De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt-…
Róma 2:4-5
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez: nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
Róma 2:8
Csodálatos számomra ez az ige, a legkedvesebb mert Isten el nem múló szeretetéről tesz bizonyságot amit az emberek iránt érez.
Amikor még nem voltam megtérve és kerülgettek hittérítők mindig ezt mondtam, én hiszek Istenben és jó ember vagyok nekem ez elég. De amikor megtértem és kezdtem érteni az Isten beszédét nagyon elszégyelltem magam.
Amit kiejtettem a számon már hazugság volt, mert a világ felé tényleg jó ember voltam, de amikor megmutatták azt a kis könyvet, hogy Isten szerint mi a bűn, hát akkor lelombozódtam. Aztán milyen felfuvalkodottság az is, hogy sok jót tettem Azóta akik nekem is így válaszolnak mindig ezt az igét mondom el nekik.
– Isten ajándéka ez nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjen -
Isten már a régmúltban tudta, hogy az emberek miket fognak mondani, hisz azóta is hallom ezeket más szájából és nem ítélem el őket, hisz én is ezt tettem. hanem bizonyságot teszek előttük és az igével válaszolok.
Csak hálával tudok gondolni Teremtőmre, hogy elhívott, és másokért, a szeretteimért imádkozom szüntelen, hogy tudják meg ők is milyen érezni Isten szeretetét.

 

Nádasdy Ádám: Féltérden

Tudom, Uram, hogy rettentő pimaszság
rád gondolnom is, nemhogy szólni hozzád,
s azt képzelnem: pont én kellek neked.
Nem is oly rég úgy jártam még az utcán,
hogy elfogadtam volna, hogy lesújts rám -
most meg a cinkosommá tettelek.

Eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem:
találsz-e te gyönyörűséget bennem -
úgy elfoglal, hogy megtaláltalak.
Önző vagyok, mohó, s főleg pojáca,
de te járattál olyan iskolába,
ahol ilyesmiket tanítanak.

Nem jövök közelebb. Inkább ne lássam
arcod sosem, mint hogy magam kivágjam
s gyökértelenül sodródjam feléd;
énnekem fáznom kell és epekednem,
nem úgy, mint aki ül a tenyeredben
s megszokta szépen markod melegét.

Én szolgáltalak volna áhítattal,
melletted álltam volna éjjel-nappal:
nem ment. S ha bőröm féli is fegyelmed,
a kíséreted nagyon kell szavamhoz.
Szemem téged keres, ha elkalandoz;
a vállam szárnyakat; kezem kegyelmet

Füst Milán: Zsoltár

Ó Uram, engem bántanak- - -
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghúzódom
És utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak- - -

Ó Uram, én mozogni nem kívánok- - -
Én pici helyen dideregve ülni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek- - -

Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják- - -
Én más leheletét útálom s gyakorta mosom kezeim- - -

Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok?- - -
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?- - -

Abdiás próféta intelme (prófécia Edom-ról)
 Magasan, sziklán laksz, tudom, biztonságod ez adja.
De nincs tebenned irgalom, hogy megsegítsd a bajba
jutott testvéredet, sőt még örülsz is bukásán.
Nem szánod a szenvedőt, nem sírsz a veszte láttán,
hát utolér majd téged is. Mert kőből van a szíved is.
Azt hiszed, jobb vagy másnál, mert az most épp a porba hull.

De fölsegíti őt az Úr

Joel próféta nyomán
 Miféle fegyver szerencsés, midőn bús sáskahad, felhőzve napot,
éji gyászt borít ránk délidőn, s varázsol kertből sivatagot?
 Élő víz mikor s hogy árad életre kelteni kiszáradt
mezőkön elalélt nyájat? Minden kéz hiába fárad,
 erőt merítni nincs mivel. Halálos álom borulhat ránk,
ha bajba kerülve hallgat a szánk.
 Ó, ha nincs ébredés, sírni kell! szívet szaggatón, mígnem eljő

könnyeink kamatja: áldás-eső