MÁJUS 15.
A zsarnokság vége Ézsaiás 14,1–27 Ma a szabad
véleménynyilvánítás korát éljük. Van lehetőségünk arra, hogy ismeretségi
körünkben hangot adjunk a felsőbbségekre vonatkozó vé- leményünknek. Ez nem
jelenti azt, hogy csatlakoznunk kellene vagy szabad- na az örök elégedetlenek
hangjához, vagy azokéhoz, akik ügyeik megoldását bármely emberi erőben látják.
Egyedül a keresztyén nép ismeri azt a mércét, ami alapján Isten a világ
hatalmasait megméri. Az Újszövetség tanítása alapján az államnak polgárai
jólétén, a jó rend fenntartásán kell munkálkodnia. Ha bármely hatalmasság ettől
eltérően cselekszik, túllépi hatáskörét. De mi Isten népének a közfeladata? Pál
apostol szerint ez: „Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” (Róm
12,17b). Saját feladatunkat nehezítjük meg, ha elégedetlen, bíráló szavakat
vagy lelkületet engedünk meg magunknak. Tanuljuk meg Ézsaiástól, Krisztustól,
Páltól, hogy Isten pontosan tudja, kit és meddig enged hatalmat gyakorolni
emberek felett (Jn 19,11; Róm 13,1–2)! Véleményalkotásunkban, jogaink
gyakorlásában Urunkra hagyatkozzunk! Igéje a keresztyén ember elsődleges
törvénykönyve. Az ige nincs
megbilincselve 2Timóteus 2,8–13 Életkörülményeink formálója Isten (Róm 8,28).
Ebből az következik, hogy akár kellemes, akár gondterhelt szakaszát éljük
életünknek, Urunk alkalmassá tesz szava hallására, megélésére, hirdetésére. Pál
apostol fogsága sem a véletlen műve, mert prófétai kijelentés (ApCsel 21,10–13)
és mennyei küldött szólt róla (ApCsel 27,24). Igehirdetése nyomán Rómában, sőt
a császár udvarában is emberek döntöttek Krisztus mellett (Fil 4,22). A
birodalom ura, a császár is kapott Istentől egy lehetőséget a megtérésre. Pál
tehát örömhírt mondott, örömre buzdított, habár testi lehetőségei korlátozottak
voltak. A gonosz időket is jól használta fel, a testben távoli gyülekezetekkel
valós lelki közösségben volt. Igeolvasó testvérem! Ha úgy is találod,
lehetőségeid igencsak behatárol- tak, vágyaid betöltetlenek, életed nem teljes,
foglalkozz mennyei megbízatásoddal, elhívásoddal! Ez nem jelenti azt, hogy
semmiképpen sem munkálod hatnál nehézségeid elhárításán, de a legfontosabb
szempontod az legyen, hogyan használhat Urad a jelen helyzetedben eszközéül! Ha
akkor kezdenél szolgálni Istennek, amikor más dolgod nem lesz, elkésnél (Préd
12,1). Testvérem! Imádságra buzdítalak azokért, akik betegségük, koruk miatt
nem vehetnek részt a gyülekezeti alkalmakon. Éreztesd velük, hogy tagjai a
gyülekezetnek, még ha a testük erőtlen is!
2012. május 15., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése