Jer. 18,18–20.;  Mt 20,17–28
A hatalom szeretete és a szeretet hatalma
Olvasom a napi Olvasmányt: Összeesküvés Jeremiás ellen. Olvasom az Evangéliumot: Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését. Az elsőben Jeremiás háborog azon, hogy „vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért?” A másodikban Jézus figyelmezteti tanítványait, hogy őt „halálra ítélik és megölik”. Megállapítom, hogy van hasonlóság a két szövegben, mert mindkettőből a szenvedő próféta szól.
A napi Evangélium folytatódik Zebedeus fiainak történetével. A menny­dörgés-fiak anyja fiaival együtt azt kéri Jézustól, hogy ha elérkezik a Messiás királysága Izraelben, akkor a fiúk kapják a két főminiszteri posz­tot. Gondoltam, megnézem az Olvasmány folytatását is. Megdöbbenve olvasom, hogy régi kedvenc prófétám hogyan imádkozik. Voltak eddig is fenntartásaim a prófétákkal szemben, de ez most nagyon sokkolt. Ezt olvasom:
„Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át a kard a harcban! Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tőrt vetettek a lábamnak…”
Így imádkozik Isten prófétája! Átkot mond ellenségeire és azok egész családjára. Belegondolok, mit kér Jeremiás az Istentől. A gyerekek halja­nak éhen, az ifjak kerüljenek kardélre, az asszonyok veszítsék el gyer­mekeiket és váljanak özveggyé, férjüket vigye el a dögvész, házukat fosszák ki a rablók, és sikoltozásuktól visszhangozzon a lakás. Mindezt miért? Mert a próféta ellen összeesküvést szőttek ellenségei. 
Látom magam előtt a két prófétát, és hallom a két kérést.
Értem én, nagyon értem! Hát persze, a két próféta: Jeremiás a bosszúálló Jahwé prófétája, Jézus pedig a szerető- megbocsátó Abba Prófétája.
Értem a két kérést is. Nagyon összecseng. A Zebedeus mama és fiai is a hatalom szeretetében égnek. Az igazságosztó hatalom imádatában, mert csak ez az igazi hatalom! Amely üt, büntet, megtorol. A mama, a két fiú, de többi tíz sem értett meg semmit Jézusnak a szeretet hatalmáról való beszédéből. 
Én azt gondolom, értem ezt a názáreti Prófétát, és igazat is adok neki. Tudom, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma. Tudom, hogy az igazi hatalom a szereteté, a megbocsátásé. Tudom azt is, hogy semmi közünk nincs nekünk a Jeremiásokhoz.
De ezen a ponton megállok. Semmi közöm Jahwéhoz és az ő prófétái­hoz?! Nem támad-e bennem is jeremiási harag az ellenem vétőkkel szem­ben. Nem hozatnám-e le én is sokszor az istennyilát az igazságtalanságot tevőkre?!
Istenem! Elszörnyedek az emberen. Azt kérdezem: az Igazságosztás in­dulatát soha nem töri, nem törheti meg az emberben, bennünk az Irgalom hatalma?! Soha?!!
[Kovács László, Budapest]