2012. május 12., szombat



Kiss Benedek Kérés Istenhez

Akasztón születtem -
vajon hol végzem?
Kárpitozott, szép,
zöld karosszékben
csücsülök, s konokul
egyre azt kérem
Istentől: jelenjen meg
láng-fehérben,
füst-szakállas arcát
szemmel hadd érjem,
hadd kérdjem sorsomat:
hogyan is végzem?
Akasztón születtem -
nomen est ómen?
Rázd fejed, Istenem:
ó, nem, nem, ó nem!
Háború volt éppen -
háború viszen el?
Rázd fejed: nem úgy lesz! -
s megnyugszom, Istenem.
Nyaggatott szegénység -
szegényház várna rám?
Vagy girhes ebként
egy kaptató oldalán
dőlök el remegő
lábszárral, térddel?
Rázd fejed, Istenem:
ó, nem, nem, ó nem!
Bűnös vagyok, Uram,
mégis azt kérem:
ágyban... és párnák közt...
s ha lehet: még nem...
Gyarló vagyok, Uram -
ezt add megérnem!

Székely Magda Hályog
Ha hályog nőtt a szememen
hasítsd le róla Istenem
hadd lássam újra, aki voltál
hol a fényesség hol az oltár


Katona Brigitta Mert hiszek

Böjti szelek fújnak.
Arcom friss vízzel mosom.
Édes várakozással lelkemet
szállni engedem a szélbe:
mert hiszek az újjászületésben.
Álmomban virágot bont
a keresztfa korhadt törzse,
és körülötte minden ág: érzem,
Jézus mosolyog rám.


K. Tóth Lenke:Térdre borulva,
Óh hányszor voltam térdre hullva
Oltárod előtt, Istenem!
és felsoroltam, mit szeretnék,
és mennyi mindent adj nekem!
Kértem szerencsét, boldogságot,
Meleg otthont és hű szívet,
Kihez munkámból hazatérjek
És aki énhozzám siet.
Két dolgos kart, mely értem fárad,
S minden baj ellen átölel,
Előre visz simább utakra,
Segít a tiszta csúcsra fel!

Két kezet, melybe forrón, lágyan
Belefúrjam a tenyerem
S egy ajkat, kivel megfelezzem
A csókom és a kenyerem.

Te mind megadtad, amit kértem,
Bár nem volt rája égi érdem;
De a szívem azt sohse kérdte,
Hogy: én Neked mit adjak érte?!


Helyesen

Loyolai Szt. Ignác: ÖNFELAJÁNLÁS

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,

vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.

Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.

Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.



Assisi Szent Ferenc:
TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ

Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyûlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bûn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;


csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése