Megváltásunk ára

"tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."

Péter 1. levele 1:8-9

- Nos, lássuk akkor, mit tudsz felajánlani cserébe?

 - Mit szólnál a föld teljes aranykészletéhez? Úgy is szereted a csillogást, a dicsőséget!

- Igen, így van, de az neked nem áldozat. Egy szó, és ott terem kétszer annyi helyette.

- Jó, látom értesz az alkuhoz. Az anyagi dolgokat lehet pótolni. Vannak még itt gyönyörű állatok, választhat közülük. Tiéd lehet, azt csinálsz velük, amit akarsz.

- Rendben is lenne, de mit kezdjek pár birkával, meg marhával. Pótolhatóak.

- Esetleg egy angyal?

- Kevés! Egyébként ők is csak a te teremtményeid.

- A Teremtő? Ettől többet, nem adhatok!!

…Természetesen ez csak egy elképzelt párbeszéd Isten és Sátán között. Valamit azért soha nem szabad elfelejtenünk: Isten a legtöbbet, legjobbat adta értünk, hogy bűneink rabságából megváltson bennünket. A Teremtő Isten maga lép a teremtményei helyébe. Felfoghatatlan szeretet! Ehhez mi nem tudunk semmit sem hozzátenni.

Mégis, hányszor fordul elő, hogy mint egy hálátlan, elkényeztetett gyermek, félredobjuk a szüleinktől kapott méregdrága ajándékot. Egy gyermek, vagy egy fiatal addig nem tudja igazán felfogni a pénz értékét, amíg nem neki kell fizetnie a számlákat. Nem értik, hogy miért nem lehet kivenni a bank automatából bármikor, bármennyi pénzt. Nem tanulták meg, hogy a számlákra kellő fedezetnek kell előteremteni.

A jó hír az, hogy Jézus áldozata a te bűn-tartozásodra is kellő fedezetet nyújt? Mit kezdesz ezzel a lehetőséggel?

A szívem szeme

„Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy valóban megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket. Így fogjátok megérteni, milyen gazdag és nagy az az örökség, amit Isten népének akar adni.”  

Pál apostol levele az Efézusbeliekhez  1,18

„Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan” 

Uram, kitárom a szívem Feléd. Régóta nem beszélgettem már Veled, egyedül éltem az életem. Voltak körülöttem emberek, de mégis magányosnak éreztem magam. Nem értett meg senki, nem kaptam választ gyötrő kérdéseimre. Nyisd meg a szívem, szólj hozzám, igéden keresztül. Te adj békességet, nyugalmat  az én lelkemnek. Te benned bízom egyes egyedül, reményem Benned van.

Emlékszem, régen, amikor még hittem Benned, minden egészen más volt. Akkor soha nem éreztem ezt a kínzó magányt. Akkor boldog voltam, a nehézségeim között is, akkor nem volt szükségem senki másra Rajtad kívül. Ott voltál mellettem minden percben. Megsegítettél akkor ott azon a vizsgán is, vagy – emlékszel – abban a betegségben. Mindenki azt mondta, hogy ebből nincs felépülés, és látod Te veled sikerült.

Mi történt velem? Most megint itt állok előtted, kérlek, nyisd meg a szívem szemét! Látni szeretnék, tapasztalni, ÉLNI ismét. Veled akarok lenni, bízni Tebenned, reménykedni az ígéretedben. Megígérted, hogy soha nem hagysz el, és a Te szavad igaz. Megígérted, hogy bármi is történik ma velem, a Te angyalaid óvnak és védelmeznek az utamon. Megígérted, hogy lesz egy hely magad mellett az országodban.

Köszönöm Uram, hogy biztos menedékem vagy! 

Add tovább!

„Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tövisbokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár, még ha így beszélünk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.”

Zsidókhoz írt levél 6:7-10

A jóleső többnapos pihenés vagy épp lázas munkás hétvége perceiben olvasod ezt a néhány sort Isten üzeneteiből. Áldás, mások számára, szolgálat... Szívedhez szólnak e szavak és különös cselekvésre indítanak. Továbbadni. Semmi extra, semmi szokatlan, semmi úttörő-újító cselekvés. Csak egyszerűen továbbadni azt, amit te is kaptál Valakitől.

Kaptál áldást Istentől, ne is rázd a fejedet, hanem inkább azon gondolkodj, hogy milyen sokat, pedig meg sem érdemelted. Először is, el tudod olvasni ezeket a szavakat, vagy van valakid, aki felolvassa számodra. Van egy számítógép, melynek képernyője elé ülhetsz szörfözve a világhálón, és kapcsolatot tarthatsz „fényév távolnyira” lévő barátaiddal. Isten áldása számodra minden egyes levegővétel, minden mosoly, amit mások csalnak az arcodra, minden könnycsepp ami azt jelzi, érző szív dobog még benned. Család és szép emlékek, lakás, víz, villany és néha egy kis áldott magány. Bocsánat, bizalom és újrakezdés.

Ma  Isten, akitől minden áldást  kaptad, csak annyit kér, add tovább. Legyél áldás mások életében, legyél fény, egy szelet kenyér, baráti ölelés, vigasztalás és jó hallgató. Ember, akire számítani lehet, aki nemcsak magáért él, hanem érzékeny mások szükségleteire. Ember, aki továbbadja Isten bocsánatát társainak, és nem kohol magának ellenségeket a harag és sértettség kalapácsával. Aki hajlandó néha önmagát félreállítva szolgálni a másikért annak ellenére, hogy ő nem érdemelné meg. Ember az embertelenségben, Isten áldása a szomszéd javára.