Sík Sándor A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a szívemben.
Sohase voltam még ennyire gyermek.
Édes, ölelj meg!
Ma olyan súlyos a fejem.
Valami nagy könyörtelen
Siralom hajt ma arcod melegéhez,
Ölelj meg, édes!
Hidd el, ma nagyon megérdemlem.
Ma nem volt órám könnyezetlen.
A tűzostorok ma velőkig vertek.
Édes, ölelj meg!
Hiszen igaz, hogy gyáva voltam,
Hogy már-már majdnem elbotoltam,
De mégsem mentem más tűz melegéhez.
Ölelj meg, édes!
Tudod, hogy mégis talpra keltem,
Tudod, hogy eléd térdepeltem,
Amikor hívtak hazajáró lelkek.
Édes, ölelj meg!
Két konok lázadó kezem
Alázattal összeteszem
S letérdelek az ágy fejéhez.
Ölelj meg, édes!
S imádkozom: Ölelj meg engem,
Máglyát gyújts repeső szívemben,
Máglyát, amelyen fehér tüzek kelnek.
Édes, ölelj meg!
„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tovahányattatom, mint a sáska.”
Zsoltárok könyve 109.
Akaratomból is kihullassz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Színed előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.
Imádság
“Te, ki időn kívül állsz, Uram, s mosolyogva nézed, miképpen küzdünk ellene, Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.
De nem szabad az időt elvesztegetni, elpazarolni, vagy éppen ellopni,
mert az idő a Te ajándékod, s romlandó ajándék az: nem lehet sokáig őrizgetni…
Uram, van időm, bőséges idő áll még előttem./?/
Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai, napjaim órái, mind az enyémek még./?/
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén, színültig töltsem meg őket.
Neked ajánlom fel valamennyit, hogy a puszta vizet tüzes borrá változtasd,
mint hajdan Kánának egyszerű menyegzőjén.
Uram, ma este nem azt kérem Tőled, hogy még így tehessek vagy úgy.
Ma csak kegyelmedet kérem, hogy a rám szabott időben lelkiismeretesen, jól végezhessem azt, amit Te vársz el tőlem.”
“Te, ki időn kívül állsz, Uram, s mosolyogva nézed, miképpen küzdünk ellene, Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja.
De nem szabad az időt elvesztegetni, elpazarolni, vagy éppen ellopni,
mert az idő a Te ajándékod, s romlandó ajándék az: nem lehet sokáig őrizgetni…
Uram, van időm, bőséges idő áll még előttem./?/
Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai, napjaim órái, mind az enyémek még./?/
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén, színültig töltsem meg őket.
Neked ajánlom fel valamennyit, hogy a puszta vizet tüzes borrá változtasd,
mint hajdan Kánának egyszerű menyegzőjén.
Uram, ma este nem azt kérem Tőled, hogy még így tehessek vagy úgy.
Ma csak kegyelmedet kérem, hogy a rám szabott időben lelkiismeretesen, jól végezhessem azt, amit Te vársz el tőlem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése