verses bizonyság

Emmaus nak tart két vándor,

Lelkük oly bús, csüggeteg,

Arcuk ázott könnyhullástól,

Szívük sok gond tépte meg;

Kifakadnak fájdalmukban.

Ó, de nézd, hisz Jézus ott van,

Hogy a bánat fellegét

Nyájas szóval űzze szét!

Ó, ma is hány szív barangol

Bánat- lepte utakon,

Melyből hangos panaszt sajtol

Az emésztő fájdalom;

Más meg elmegy a magányba,

Ott jobban foly'a könny árja.

Ámde Jézus meg jelen'

Bármi bús rejtekhelyen.

Maradj, szívem nagy Királya,

Maradj velem, hű Barát;

Lelkem ha e világ bántja,

Uram, hadd fussak Hozzád!

Zúgó vihar ha fenyeget,

Védő pajzsa légy szívemnek,

Közelléted üdvöt ad,

Eloszlatja gondomat.

Annak is te légy vigasza,

Aki bujdos egyedül,

Vagy kit fogva tart fájdalma,

Összetörten otthon ül;

És ha búsan elrejtezik,

Hogy ne lássák sok könnyeit:

Látogasd meg őt, Uram,

Így nem lesz vigasztalan!

Jer, ha már beestvéledik,

És a nap nyugvóra száll;

Segíts, hogyha közeledik

Sötét árnyként a halál!

Maradj tovább itt mivélünk,

Mint hű tanítványid kérünk;

Drága Vendég, el ne hagyj,

Hiszen éltünk csak Te vagy!

Johann Neunherz 1653-1737  Payr Sándor fordítása

(*BGyÉ. 115. A hit hangjai 172 – teljesebb változata, lásd: A hit hangjai, 1960. kiadás, 90.ének)