4a-Oly sok kéz nyúl az élet kenyér felé: itt is,ott is éheznek.
Nem mennénk vajh a szegény lelkek elé, vinni Jézushoz őket ?:kar
Kar:Hangozzék a drága égi üzenet,: Jézus karja tárva nyitva áll!
Hőn szeretve meneti akar téged! Hív seregébe a Király!
Oly sok kéz van sátáni bilincsekben: sötétségben vergődnek:
fényt ide az evangélium vigyen, vége legyen az éjnek ! :kar
Nem nézhetjük tétlenül a győzelmet, amit a Sátán arat:
Bűnhalálból hívjuk ki a lelkeket, meneti kell oly sokat!.kar
5--Mily édes az ,midőn a szív magányban egyedül hű Istenével társalog, és imába merül!
Ott nyer a lélek csak vigaszt, ott elmondhat mindenpanaszt,
Jézusa segít tanácsot ad,mindenkor elfogad!
Nem ismerek szebb , jobb időt a földi utamon, mint azt,midőn imában én imádlak ,Megváltóm. Ez boldog pillanat nekem, itt új erőt nyer a szívem, s mennél többször csodálom Őt, szebb lesz szemem előtt !
Amit Jézus tanít, legszebb a világon,
ha szavát hallhatom, szívemet kitárom.
Ahogyan Jézus élt, az a legszebb élet,
követem példáját, ameddig csak élek.
S midőn Jézus meghalt a kereszten értem
mennyország kapuját nyitotta ki nékem!
Weöres Sándor
A mozdulatlan tudás
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Mily nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl- fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Mily nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl- fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.
„ …Fönn a csillagok felett, halleluja, ámen! Boldog lelkek zengenek, halleluja, ámen! Ki itt lent el fáradott,és hordoz nagy bánatot,,azt a béke várja ott: halleluja ,ámen!...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése