verses bizonyság

(az előbbi énekszöveg, más fordításban:)

Két tanítvány indul útnak.

Mennek Emmaus fele.

Viszik terhét fájdalmuknak.

Szemük még könnyel tele.

Panaszukat beszéli el.

De az élő Jézus közel,

Hogy a bánat fellegét

Igéjével űzze szét.

Ma is hányan vándorolnak

Bánat lepte utakon.

Terhek alatt roskadoznak.

Lelkük csupa fájdalom.

Sokan árván, egymagukban

Sírnak gyötrő bánatukban,

Míg Jézus nem kérdi meg:

Miért nehéz a szíved?

Rögös úton láttam sokszor:

Jézus soha nem hagy el!

Ott van, mire kell, még jókor,

És a porból felemel.

Néha gyötört bár a kétség,

Mintha Jézus messze késnék,

De ő segítségével

Ott volt egészen közel.

Maradj mindig énmellettem,

Jézus, leghívebb barát!

Bármi sebzi, vérzi lelkem,

Hadd tekintsek fel reád!

Minden bajban, minden vészben

Te légy váram, menedékem!

Közelséged erőt ad,

Eloszlatja gondomat.

Ne hagyj senkit se magára,

Akit gyötör a bánat,

Bezárkózik fájdalmába,

S árván sóhajt utánad!

Szíve sebét mélyen rejti,

Hogy ne lássa könnyét senki:

Vigaszt adó igéddel,

Jézus, légy hozzá közel!

 Johann Neunherz 1653-1737 (németből ford. Túrmezei Erzsébet).

Evangélikus Énekeskönyv, 221. http://enekeskonyv.lutheran.hu/enek221.htm