Hárman vagyunk!
Emmausba több út is vezet:
tört reményekkel kikövezett,
- mondjuk ki szomorúan, halkan,
- s a szívünk veszik a szavakban,
De mégis:
Irgalmas Isten! Hinni akarunk!
És észrevétlen – már hárman vagyunk.
Ketten járjuk, vagy néha többen,
És újra, újra belénk döbben,
Hogy meghalt! És el is temették,
A sírkövet lepecsételték!
…hogy feltámadt és újra élne?…
Ki hallgat ma ilyen beszédre?
Lukátsi Vilma
Hárman vagyunk
…- ezen az úton Emmausba?
- Igen, odavezet.
Látod, tört reményekkel kövezett.
Tudom, te is másképpen hitted,
Keresztre ki gondolt volna?
„ a szívünk ver, mintha dobolna?
Vagy – te is hallod a hangot?
Figyelj! Hárman vagyunk?
Valaki a közelünkbe lépked
Nem vagyunk már magunk!
- Beszélni kezd…
- Ó, ti balgák, hát nem értitek?
Nem hiszitek el, amit hisztek?
Nem tudjátok amit tudtok
A bizonyság elől futtok
El?
- Beszélj, Uram, jaj el ne hallgass!
Házunk már int felénk
De szavaid új világképet
Villantanak elénk…
- Tovább ne menj! Nézd, este van már,
Kérünk, maradj velünk!
Ha megtöröd nekünk a kenyeret,
Talán… fölismerünk.
Lukátsi Vilma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése